busbalazs.hu

Fővárosi közgyűlés

Tisztelt Főpolgármester Úr! Tisztelt képviselők!

Amint az immáron Önök előtt is ismeretes az egészségügyi ellátórendszer meggondolatlan és szakmailag megalapozatlan átalakítása rendkívül károsan érinti Óbuda-Békásmegyer lakosságát. A bejelentett átszervezések eredményeként a III. kerület lakosságának kórházi ellátásában meghatározó szereppel bíró Szent Margit Kórház fennmaradása és jövőbeni működése is komoly veszélybe került.

Én személyesen is minden lehetséges fórumon és módon fölhívtam az illetékes döntéshozók figyelmét a szakintézmény további biztonságos működésének jelentőségére. Több alkalommal is levélben fordultam dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszterhez, Demszky Gábor főpolgármesterhez, a kerület két országgyűlési képviselőjéhez, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz, valamint az itt szintén helyet foglaló dr. Havas Szófiához, a Közép-magyarországi Regionális Egészségügyi Tanács elnökéhez.

Rendkívül sérelmesnek tartom, hogy többszöri megkeresésem ellenére az illetékes kormányzati szereplők, elsősorban dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter nem voltak hajlandóak az érdemi párbeszédre. Természetesen mi óbudaiak is tisztában vagyunk a realitásokkal. Tudtuk, hogy mivel nem vagyunk intézményfenntartók, ezért más elvárásokat támaszthatunk a konzultációkat illetően is. Arra azonban azt gondolom minden különösebb indoklás nélkül joggal igényt tarthattunk, hogy az illetékesek biztosítsák számunkra az érdemi párbeszéd és tájékoztatás feltételeit, hiszen 130 ezer ember sorsáról, egészségügyi ellátásának biztonságáról van szó.

Az Egészségügyi Minisztérium – Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatával folytatott egyeztetés nélkül – 2007. január 8-án meghatározta, és nyilvánosságra hozta a Szent Margit Kórház szakmai struktúrájára és kapacitására vonatkozó javaslatát.
Az Egészségügyi Minisztérium javaslata a Szent Margit Kórház korábbi 438 aktív ágyszámát 37%-kal mindössze 278-ra csökkentette. Egyértelműen megállapítható, hogy a Kórház már az akkor előirányzott 37%-os kapacitáscsökkentés mellett is képtelen lett volna biztosítani a jövőben a korábbi feladatainak változatlan formában történő ellátását.

A Szent Margit Kórházra vonatkozó minisztériumi javaslat különösen szigorú kapacitáscsökkentést irányzott elő a „Belgyógyászat és társszakmák” ágykategória esetében azáltal, hogy a korábban meglévő 198 ágyas kapacitást 140-re csökkentette. Már akkor felhívtuk az illetékesek figyelmét arra, hogy a belgyógyászat és társszakmái részére javasolt 140 ágyas kapacitás elégtelen Óbuda-Békásmegyer mintegy 130 ezer fős lakosságának belgyógyászati ellátásához.

Mindezektől függetlenül a Közép-magyarországi Regionális Egészségügyi Tanács (KMRET), 2007. január 24-i ülésén tárgyalás nélkül vetette el a miniszter javaslatát. Majd következett az újabb KMRET-ülés, 2007. január 26-án, amikor az egészségügyi miniszter 2007. január 8-i javaslatát módosító akkor még bizonytalan eredetű (tulajdonképpen Havas Szófia által készített) javaslat értelmében nyilvánvalóvá vált, hogy a miniszter által javasolt kapacitáscsökkentésen túlmenően, teljes osztályokat szüntetnének meg a Szent Margit Kórházban.

A KMRET ülésen ezt a javaslatot, mint napirendi pontot megtárgyalták ugyan, de a KMRET az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény rendelkezéseinek megfelelő döntést nem hozott, és ezáltal semmilyen javaslatot nem is fogalmazott meg az egészségügyi miniszter számára.

Sajnos mára a legnagyobb félelmeink is valósággá váltak, hiszen a Szent Margit Kórházzal kapcsolatos végleges döntés lényegében ezen az akkor még senki által föl nem vállalt javaslaton alapult.

Itt szeretném kihangsúlyozni azt a tényt, hogy Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata mindig egységes volt abban a tekintetben, hogy a Szent Margit Kórház szolgáltatásainak jelenlegi formájában történő megőrzése valamennyi III. kerületi lakos érdeke. Mindennek értelmében az Önkormányzat Képviselőtestülete két alkalommal, 2006. november 29-i, valamint 2007. január 24-i ülésén, pártállástól függetlenül támogatott határozatban hangsúlyozta ki a Kórház további működésének fontosságát és nélkülözhetetlen szerepét Óbuda-Békásmegyer lakossága egészségügyi ellátásának megfelelő színvonalon történő biztosításában.

Tisztelt Közgyűlés!

Az egészségügyi miniszter 2007. március 8-án meghozott határozata értelmében megszüntetésre kerül a Szent Margit Kórház sebészete és szülészet-nőgyógyászata. Ezek a változtatások lehetetlenné tennék kerületünk lakossága egészségügyi ellátásának megfelelő színvonalon történő biztosítását, ezért teljes mértékben elfogadhatatlanok.

Különösen is kifogásolható a szaktárca végleges döntése abból a szempontból, hogy az egészségügyi miniszter 2007. január 8-án nyilvánosságra hozott javaslatában foglaltak szerint a Szent Margit Kórház sebészete és szülészet-nőgyógyászata még 40-40 aktív ággyal működhetett volna tovább.

De miért is aggályos valójában a Szent Margit Kórház sebészetének és szülészet-nőgyógyászatának bezárása!?
Egyrészt mert az intézményben megmaradó speciális profilú belgyógyászati osztályok (gasztroenterológia, onkológia, nephrológia) érdemi működése aktív sebészeti háttér nélkül szakmailag teljességgel elképzelhetetlen. Másrészt az intézményi feltételek hiányában a Kórház sebészete által végzett speciális (pl. a gyulladásos bélbetegséggel) kapcsolatos műtétek nem pótolható fővárosi szinten. Aki járt már a Szent János Kórház sebészetén az tudja, hogy az ottani körülmények sokkolni fogják a Szent Margit Kórházhoz szokott óbudai polgárokat. 25 ágyas kórtermek, múlt századi műtőstruktúra. Mindezek alapján az nem lehet vitás, hogy a Szent János Kórház nem lesz képes súlyos szolgáltatási színvonal csökkenés nélkül további 130 ezer óbudai lakos ellátására.

Föltette azt a kérdést valaha bárki is, hogy a Szent János Kórház évi kb. 1400 szülése mellett, hogyan fogja ellátni a Szent Margit Kórház évi 1700 szülőnőjét? Hol fogják ellátni az eddig a Margit Kórházban szülő lakosságot akkor, amikor a közép-magyarországi régióban drasztikus mértékben csökkent a szülészeti ágykapacitás. Végezetül említsük meg azt is, hogy a Szent Margit Kórház nőgyógyászatán olyan onkológiai műtéteket is végeznek, amelyet a Szent János Kórházban soha sem csináltak.

Tisztelt Fővárosi Képviselők!

Az észak-budai lakosság, ezen belül a főváros III. kerülete polgárainak mindennapjait megnyomorító és egészségügyi ellátásának biztonságát súlyosan veszélyeztető kormányzati intézkedések erkölcsileg is vállalhatatlanok.

Amíg – az Egészségügyi Minisztérium honlapján fellelhető tájékoztatás értelmében – az Óbuda-Békásmegyer lakosságának sebészeti és szülészet-nőgyógyászati ellátásában területileg illetékesnek kijelölt Szent János Kórházban a Sebészet 100 ágyán 386 551 magyar állampolgár, a Szülészet-Nőgyógyászat számára biztosított 55 ágyon pedig 451 347 állampolgár ellátását kívánják megoldani, addig más fővárosi kerületek esetében sokkal kedvezőbb feltételek mellett történne a lakosság egészségügyi ellátása.

A tények önmagukért beszélnek:

Városrész

Sebészet
Kórház és ágyszám

A szakintézmény osztályán ellátandó állampolgárok száma összesen

Szülészet-Nőgyógyászat
Kórház és ágyszám

A szakintézmény osztályán ellátandó állampolgárok száma összesen

III. kerület Szt.János Kh. 100

386 551

Szt. János Kh. 55

451 347

IV. kerület Károlyi  S. Kh. 50

191 604

Áll. Eü. Közp. 95

216 015

V. kerület Péterfy  u. Kh 60

225 705

Péterfy u. Kh 35

144 501

X. kerület Bajcsy-Zs Kh 75

160 535

Bajcsy-Zs Kh 20

160 535

XI. kerület Szt. Imre Kh. 70

190 874

Szt. Imre Kh. 47

190 874

XIII. kerület Áll Eü. Közp. 210

111 166

Áll. Eü. Közp. 95

216 015

XIV. kerület Uzsoki u. Kh. 64

118 411

Uzsoki u. Kh. 60

205 166

XV. kerület Károlyi  S. Kh. 50

191 604

Uzsoki u. Kh. 60

205 166

Városrész

Egy kórházi ágyra jutó állampolgárok száma az adott kerület esetében

Sebészet

Szülészet – Nőgyógyászat

III. kerület

3866 fő

8206 fő

IV. kerület

3832 fő

2274 fő

V. kerület

3762 fő

4129 fő

X. kerület

2140 fő

8026 fő

XI. kerület

2727 fő

4061 fő

XIII. kerület

529 fő

2274 fő

XIV. kerület

1850 fő

3419 fő

XV. kerület

3832 fő

3419 fő

A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/D. § (1) bekezdése így fogalmaz: „A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.” Az Alkotmány szellemiségéből egyértelműen levezethető alapjogokhoz a betegjogok is hozzá tartoznak.
Az alkotmányos elvek alapján megalkotott, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 7. § (1) pedig egyértelműen leszögezi, hogy „minden betegnek joga van – jogszabályban meghatározott keretek között – az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz”.

Mindezek alapján jogosan föltehető az a kérdés, hogy bármilyen módon, bármilyen kritérium alapján különbséget lehet-e tenni magyar állampolgárok, fővárosi lakosok között akkor, amikor egyforma feltételek alapján járó szolgáltatások igénybevételéről van szó!?

Miért érdemel rosszabb elbánást egy óbudai polgár egy angyalföldinél, egy dél-budainál vagy egy zuglóinál?

Mivel érdemelte ki azt egy III. kerületi lakos, hogy a számára is legfontosabb érték, az egészségének megőrzéséhez szükséges szolgáltatások igénybevétele során ilyen kedvezőtlen feltételekkel és körülményekkel szembesüljön?

Hol érvényesül ebben a döntésben a más területeken oly hangsúlyosan képviselt esélyegyenlőség?

Hol vannak tisztelt Hölgyeim és Uraim a társadalmi igazságosság máskor oly hangos szószólói?

Hol találhatók Tisztelt Baloldali Képviselők az Önök által gyakran szorgalmazott  szociáldemokrata értékek? Milyen módon látják biztosítottnak az elesett, hátrányos helyzetű emberek érdekeinek képviseletét?

Tisztelt Főpolgármester Úr! Milyen módon tudná Ön a szegény sorsú emberek életkörülményeit súlyosan károsító döntés meghozatalát követően hitelesen ápolni – a pont az óbudai temetőben nyugvó – Solt Ottíliának, a Szegényeket Támogató Alap létrehozójának emlékét?

Véleményem szerint morálisan tarthatatlan az az állapot, hogy bármelyik fővárosi polgár pusztán csak azért kerüljön jobb helyzetbe, mert a lakcíme az egyik vagy a másik kerületben van, hiszen az egészségbiztosítási rendszer fenntartásából is mindenki egységesen, egyforma kritériumok alapján veszi ki a részét.

Tisztelt képviselők!

Határozott meggyőződésem, hogy az egészségügy reformja nem jelentheti a társadalom egészségügyi ellátási szintjének csökkenését, valamint az egészségügyi ellátásra jogosultak körének szűkülését. Az egészségügy átalakításánál kiinduló pont kellene, hogy legyen az alapvető ellátáshoz való hozzáférhetőségnek a mindenki számára való biztosítása. Ma Magyarországon, amikor a szociális feszültségek növekedésére kell számítani, nem lehet alternatíva egy olyan egészségügyi rendszerre való áttérés, amely a társadalom egyes rétegeit kizárja az adekvát egészségügyi szolgáltatás igénybeevőinek köréből.

Tisztelt Közgyűlés!

Dr. Havas Szófia és dr. Szolnoki Andrea képviselők tevékenysége a fővárosi egészségügyi ellátórendszer átalakításában több problémát is felvet.

Amint az Molnár Lajos egészségügyi miniszter Főpolgármester úrnak írt – a jelen napirendi ponthoz kapcsolódó előterjesztéshez ki tudja milyen okok miatt nem csatolt – 2007. március 20-i keltezésű leveléből kiderül: elsősorban e két képviselő felelőssége az, hogy egy ilyen, Budapest lakossága előtt morálisan vállalhatatlan és szakmailag tarthatatlan javaslat képezte az egészségügyi miniszter végleges döntésének alapját. Külön is föl szeretném hívni minden tisztelt jelenlévő figyelmét arra a tényre, hogy a miniszter megerősítette azt, hogy a KMRET elé beterjesztett, senki által föl nem vállalt javaslat azonos volt a két fővárosi képviselő által előterjesztett javaslattal.
Tekintettel arra, hogy az előttünk lévő előterjesztésből, amelyet az Egészségügyi és Szociálpolitikai Bizottság elnöke, dr. Szolnoki Andrea terjesztett a Közgyűlés elé – más levélváltással ellentétben – kimaradt az egészségügyi miniszter úr hivatkozott 2007. március 20-i levele, ezért engedjék meg a számomra, hogy a dokumentum néhány bekezdését fölolvassam:


Dr. Havas Szófia és dr. Szolnoki Andrea tevékenysége morálisan is problémás és jogilag is kifogásolható, hiszen ők személyesen, vagy közvetlen családi kapcsolataikon keresztül erősen kötődnek a Szent János Kórházhoz, amely az egészségügyi ellátórendszer átalakításának tulajdonképpen az egyik nyertese a közép-magyarországi régióban.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990 évi LXV. Törvény 14.§-nak (2) bekezdése értelmében: „ 14§ (2) A képviselő-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti.”
Véleményem szerint dr. Szolnoki Andrea és dr. Havas Szófia esetében egyértelműen megállapítható az érintettség, ezért kérem a Tisztelt Közgyűlést, hogy zárja ki a napirenddel kapcsolatos döntéshozatalból a két képviselőt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tényként szögezhetjük le azt, hogy az egészségügyi miniszter kapacitáselosztásra vonatkozó végleges határozata a Szent Margit Kórház esetében nem felel meg az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendeletben foglaltaknak.

Ennek értelmében az ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézete vezetőjének 2007. március 23-i határozata, amely egyébként a Szent Margit Kórháznak 2007. április 1-től már nem kórházként, hanem „gyógyintézetként” adja meg a működési engedélyt (Mi ez, ha nem a Szent Margit Kórház tönkretétele?) szintén a jelenleg hatályos szabályozásokba ütközik.

Az előttünk fekvő előterjesztés 48. oldalán, a Szent Margit Kórházzal kapcsolatban olvasható szakmai vélemények áttanulmányozása alapján rendkívül érdekes következtetésekre juthatunk.

Ha pusztán a jogszabályi hátteret vizsgáljuk, akkor joggal feltehető az a kérdés, hogy miként kaphatott új működési engedélyt a Szent Margit Kórház, bocsánat az elszólásért Gyógyintézet Gasztroenterológiai osztálya, Sebészeti osztály megléte nélkül, amikor a 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendeletben egyértelműen szabályozásra kerül az, hogy a II. progresszivitási szint által végezhető gasztroenterológiai beavatkozások feltétele a sebészeti osztályos háttér. Az ÁNTSZ illetékes vezetőjének említett új határozata szerint az osztály besorolása pedig továbbra is II. szintű.

Szakmailag hasonló a helyzet a Nephrológiai osztály működési engedélyével kapcsolatban is, hiszen ugyancsak a 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendeletben foglaltak szerint a nephrológiai fekvőbeteg szakellátás minimumfeltélelei alapján érsebész szakorvos megléte is szükséges a II. és a III. progresszivitási szint esetében. A Nephrológiai Osztály az új ÁNTSZ határozat alapján is a III progresszivitási szintbe került besorolásra.

Tisztelt Fővárosi Képviselők!

A Szent Margit Kórházat, 110 évvel ezelőtt a Belgyógyászat, a Sebészet és Szülészet osztályok felállításával hozták létre. Abban az időben jól tudták, hogy egy tipikus városi kórház működéséhez elsődlegesen mely szakosztályok szükségesek.

Mindennek ismeretében, Óbuda-Békásmegyer lakossága nevében kérem Önöket, mint Budapest valamennyi lakosáért egyforma felelősséggel tartozó képviselőket arra, hogy ne adják nevüket egy olyan intézkedés végrehajtásához, amely nem felel meg a jelenlegi vonatkozó szabályozásoknak, valamint látványosan és elfogadhatatlan módon különbséget tesz az Önök bizalmát élvező fővárosi polgárok között.

Köszönöm, hogy meghallgattak!