busbalazs.hu

Gruber Béla életút kiállítás

Tisztelt család, Hölgyeim és Uraim!

Gruber Béla életútja rövid, hiszen alig élt 27 évet. Az életmű ugyanakkor teljes, mondják művészettörténészek egybehangzóan. Közel 1400 alkotás, amit ránk hagyott! 41 éve halott, de a művek köztünk maradnak, mint testamentum. A képzőművészetben nem a művek száma, hanem a kvalitása az, ami alapján az idő rostáján fennmaradnak, avagy elfelejti azokat az utókor. …

A Tímár utca 17./B szám alatti ház falán mintegy órája Gruber Béla festőművész tiszteletére emléktáblát helyeztünk el, Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer polgármestere és Kőhegyi Gyula, pályatárs idézte fel a művész emlékét.
A Pincegalériában még vasárnapig, november 7-ig megtekinthetőek Gruber Béla eddig még nyilvánosság előtt nem látható grafikái. Azt gondolom, hogy a kerület, az Óbudai Múzeum és a Gruber család közös szándéka, hogy Gruber Béla, a 20. század magyar festészetének meghatározó alakja méltó emlékhelyet nyerjen itt Óbudán. Ennek első lépéseit tesszük meg, amikor emléktáblát avatunk és két kiállítás létrejöttéhez támogatást adunk.

Gruber Béla 1936. február 23-án Budapesten ikergyermekként született. Már kiskorában bal kézzel festett, rajzolt. Szülei tehetős emberek voltak, de a sorozatos csapások következtében elszegényedtek. Kilenc évesen öt testvérével együtt félárva lett. Az édesapát Óbudáról vitték el „malenkij robotra”. Romániában, a Brassó melletti „Foksányiban” lelőtték. Gruber Ágota és talán a család többi tagja is úgy érzi, se Bélával, se az egész családdal nem történhet meg mindez, ha apjuk életben marad. A 20. század világháborúi és az 1956-os elbukott forradalom, nálunk nagyon sok család életétben sorscsapást jelentettek. Ugyanakkor az is igaz, hogy a tehetségben és hitben gazdag magyarok fel is tudtak egyenesedni. A túlélő képességünk, csodálatos módon, szinte határtalan.

Az ifjú Gruber Béla a középiskolai tanulmányait megszakítva az Óbudai Hajógyárban kezdett el dolgozni. Felfigyeltek kézügyességére és rajzkészségére, ezért a dekorációs osztályon alkalmazták.
Többszöri próbálkozás után 1956-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Kmetty János tanítványa volt az első két évben, végül Bernáth Aurél osztályába került.
1962. tavaszán, húsvétkor került először kórházba ideggyógyászati kezelésre, majd szanatóriumba. 1963. szeptember 29-én halt meg Budapesten.

Halálát követően azonnal bekerült a lexikonokba. Életművét közel 1400 festmény, kollázs, grafika alkotja.
Az első emlékkiállítását a Képzőművészeti Főiskola rendezte meg, ezt követően több jelentős kiállítóhelyen, többek között a Magyar Nemzeti Galériában a Műgyűjtők Galériájában, a Fészek Művészklubban, a Budapest Galériában, a Vigadóban, számos vidéki városban és Párizsban. A Millennium évében a Gruber-díjasokkal három közös kiállítás volt.

Munkásságáról több méltatás, újságcikk, katalógus-előszó, értekezés jelent meg.
Életéről 1988-ban könyvet írt és jelentetett meg Dr. Czeizel Endre orvos genetikus „A kivételes tehetség hasznáról és káráról” címmel. Tudományos feldolgozását Német Lajos tanszékvezető professzor kezdte el. Az 1995-ben megjelent tanulmánykötetet a Képzőművészeti Főiskola és a Szépművészeti Alapítvány gondozta.

Németh Lajos – Gruber művészetéről szóló jelentős tanulmány szerzője – Modern magyar művészet c. könyvében megállapítja:

“..  négy nevet jelölhetünk meg, akinek művészete talán a legizgalmasabban pendíti meg képzőművészetünk új problémáit, és akik jelzik az új generáció igazodását is. E négy művész Gruber Béla, Csernus Tibor, Kondor Béla és Ország Lili.”

Szintén Németh Lajos mondta az Óbudai Hajógyárban rendezett Gruber kiállítás megnyitóján:

„Gruber Béla életművének is egyik alapmotívuma a hajó, s új élettel, jelentéssel tudja megtölteni a motívumot.
Nagy reményét, a szabadság eszményét vetítette e témakörbe, az önmagával azonosulás és a messzeséget-birtoklás vágyát.
Prózai valóságunk, mindennapjaink nyomora ellentéte a nagy utazás, a messzire vágyás, a fantázia szabadsága, az óceánhoz jutás, és a folyam, a hajó a messzire menés és a révbe jutás záloga, szimbóluma.

Ugyanakkor tudjuk, hogy Gruber – elég, ha képeit nézzük – a matériához kötött ember is volt, aki a nagy előd és minta­kép, Cézanne művészetéhez hasonlóan formálta újjá, tömö­rítette az anyagot, érezte a tárgyak determinatív erejét.
Gruber a tiszta létet áhító művészek utóda volt, – ezért tört össze szükségképp oly fiatalon a valóság könyörtelen pró­záján.
A valóság könyörtelen szigora erősebb volt vágyainál, fantáziája szárnyalásánál. A nagy remény, a tiszta lét igézete, művei belső küzdelmében csillan fel, a káoszon rendet teremteni akarás szigorában, a kompozíció erővonalaiért, a harmóniáért vívott küzdelemben.

Sváby Lajos írja a Magyar Képzőm. Főiskola által 1995-ben megjelentetett Gruber-tanulmánykötet előszavában:

Gruber Béla igazi festő volt. Csak festő volt és semmi más. Úgy volt festő, hogy abba bele is halt. Úgy volt festő, hogy élete utolsó napján még jó képet festett. És nincs ennél nagyobb sors, és nem lehet ennél nagyobb élete festőnek.”

Ma végzetes veszteségekre emlékezünk: Gruber Béla halálára és ugyanakkor a vérbefojtott és megtorolt 1956-os forradalomra is, arra a november 4.-ére is.
Ahogy kivételes tehetség volt Gruber Béla, olyan reménykeltő volt 1956 októbere is, mégis mindkettő rövid életű volt. De ahogy 1956 magyar forradalma alapvetően megváltoztatta Európa és a világ gondolkodását, úgy Gruber Béla is meghatározóvá és megkerülhetettlenné vált a XX. századi képzőművészetben.

Bízom abban, hogy Gruber Béla hazatérhet végre Óbudára is úgy, hogy közben megkapja azt az elismerést, melyet méltán kiérdemel művészete itthon és külföldön egyaránt.

Köszönöm, hogy meghallgattak.