busbalazs.hu

Pedagógus napi beszéd – 2011

Tisztelt kollégák!

A pedagógus nap, évről évre lehetőséget ad arra, hogy hátrapillantva felmérjük, mi változott az elmúlt egy évben, mennyiben javultak vagy épp romlottak az oktatás feltételei, hogyan változtak lehetőségeink. Azt hiszem, nem kell különösebben részleteznem, hisz mindannyian tapasztalják, hogy a nevelés és oktatás területét sem hagyta érintetlenül a változás szele.

Az új kormány megalakulása óta abban nincs vita, hogy szükséges a rendszert a megváltozott gazdasági és demográfiai viszonyokhoz alakítani, hisz a korábbi helyzet nem tartható fenn hosszútávon. Az új koncepciók gyakorlatba ültetésének időszaka azonban szükségszerűen átmeneti bizonytalanságot eredményez, melyet önök, pedagógusok, de a szülők, sőt a gyermekek is megéreznek. A cél azonban világos, helyre kell állítani a normális tanár-gyermek viszonyt, s a tudásnak a világos értékelés által súlyt kell adni.

Úgy gondolom, hogy az oktatási intézmények ügyeinek intézésére is áll a sokat hangoztatott szubszidiaritás elve, azaz a tanulók és pedagógusok jövőjét érintő döntéseknek hozzájuk minél közelebb kell megszületnie. Ha az önkormányzat képes az adott intézmény működtetésére, akkor ezen a rendszeren nem érdemes változtatni.

Tisztelt meghívottak!

Nem szeretem, de gyakran előkerül a közbeszédben a fordulat, mely szerint a tanárok, tanítók a nemzet napszámosai. A szakmájuk társadalmi elismertsége magas, miközben az ezt kifejező juttatás – óvatosan fogalmazva sincs összhangban az elvégzett munka értékével. Apáczai Csere János már az 1600-as években ostorozta saját korának tudományok iránti érdektelenségét. „Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.” Bízom abban, hogy, ha nem is radikális, de érzékelhető és méltányos változást hozhat-e téren a pedagógus-életpályamodell.

A magam részéről természetesnek gondolom, hogy az alap és középfokú oktatási intézményekben a gyermek és az ő fejlődésének érdeke kell, hogy a középpontban álljon. Ezt várja el a szülő, az intézmény fenntartója és az egész társadalom. Ezért is ért meglepetésként a Magyar Nemzet tegnapi lapszámában a szivárványszínű szakszervezet vezetőjének nyilatkozata. Ebben sok mindenről esett szó, csak épp a gyermekekről nem. Szomorú ez, de sajnos nem ismeretlen előttem, mint intézményfenntartó előtt. Vannak sokan persze, akik a gyermek tananyagon kívüli képességfejlesztésben, hasznos szabadidős programjaikban önként, puszta gyermekszeretetből közreműködnek, de azt is látom, néhányukat csak a saját anyagi gyarapodásuk motivál. A gyermek azonban sohasem válhat pusztán a pénzkereset eszközévé, mint egy legyártott, majd értékesített autó. Az oktatási rendszer ugyanis nem üzlet.

Tudom, hogy ez önök számára is magától értetődő, mint ahogy az is, hogy szükséges ismeretanyag átadása csak az egyik, bár nem elhanyagolható feladat. Legalább ilyen fontos azonban az nevelő szemlélet, mely a pedagógus részéről a szakmai kompetencián túl, ember- és gyermekszeretetet is feltételez. Erre szokták mondani, hogy jó pedagógusnak születni kell.

Böjte Csaba, ferences szerzetessel egyetértek amikor azt mondja: Az óvodáinknak, iskoláinknak nem bajnokképző tanfolyamoknak kellene lenniük, nem hiszem, hogy egy iskola versenyistálló kellene legyen, ahol egyetlen dolog számít, az individuális eredmények, a sikerek, hanem az életre felkészítő, az életnek szerves részét alkotó terek, ahol egy reális világba kilépésre készítjük fel a gyermekeinket.

Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy hangot adjak annak a széles körű vélekedésnek, mely az önök mindennapi erőfeszítéseit ismeri el. Szülőként és polgármesterként is köszönettel tartozom a helytállásért, az olykor kilátástalannak tűnő pillanatok elviseléséért, a megoldások szüntelen kereséséért.

Hamarosan azonban véget ér a tanév. A közelgő nyári szünet hónapjaira mindannyiukank feltöltődésre alkalmas pihenést, aktív és hasznos időtöltést kívánok.