busbalazs.hu

Óbuda Napja – 2014

Tisztelt egybegyűltek, kedves ünneplő óbudaiak!

Boldog a nép, amely tud ünnepelni – olvassuk a zsoltárok könyvében. Az ünnep ugyanis kiemel a mindennapok megszokásainak egyhangúságából, és megkülönböztet a máshol, máként, mást ünneplőktől. Óbudai ünnepünk többre hivatott annál, mint hogy keretet ad egy jókedvű, hétvégi kikapcsolódásnak. A mai nap arról is beszél, hogy mi, akik Budapest ezen részén élünk, kikre vagyunk büszkék, és mit tartunk értékesnek, megmutatásra méltónak.
Ma már egyre többen vannak, akik látják, hogy a III. kerület egy folyamatosan változó, számos pontján megújított, élhető és ezért vonzó városrésszé alakult át az elmúlt években. Ennek kapcsán a megmutatkozó önkormányzati szerepvállalást természetesnek nevezhetjük, az igazán fontos azonban mégiscsak az, hogy az itt élők mennyire érzik közel magukhoz mindazt, ami körülveszi őket, hogy képesek és hajlandóak-e lakókörnyezetükért és egymásért felelősséget vállalni.
Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn – írta Széchenyi István. Úgy gondolom, szavainak magvai mifelénk jó földbe hullottak, hisz közös múltunk kulturális emlékei felé tisztelettel, és ebből következő módon, igazi lokálpatriótaként, a megóvás szándékával fordulnak sokan. Tavaly a Flórián szoborcsoport és a kiscelli keresztút stációi, idén pedig a Golgota szoboregyüttes is megújulhatott a tenni akaró civilek és az önkormányzat összefogásának nyomán. Ugyancsak civil kezdeményezésre és támogatással újraállítottuk a Petőfi téren a millenniumi Országzászlót, s annak környezetét is rendbe hoztuk.
Köztereink emlékművei olyan jelzőtáblaként is értelmezhetők, melyek megmutatják, hogy honnan jövünk, s milyen irányba tartunk. Én azt gondolom, hogy ha van kellő elszántságunk és kitartásunk, akkor előbb vagy utóbb, de eljutunk a célunkhoz, a létrejött tetterős óbudai, békásmegyeri, csillaghegyi, római-parti kaszásdűlői és ófalui közösségek kis köreihez. Nagy szükség is van rájuk, különösen annak ismeretében, hogy ezek nem volnának előzmények nélkül valók. Évszázadokkal korábban ugyanis különböző nemzetiségek békés és alkotó közösségeiről, zavartalan együttéléséről volt ismeretes Óbuda. Az idei holokauszt-emlékév kapcsán el kell mondani, hogy közös veszteségünk az egykor itt élő, számarányát tekintve legnagyobb budapesti zsidó közösség felszámolása, tagjainak elpusztítása. Nélkülük, és nem sokkal később a svábok kitelepítésével valami hosszú időre megszakadt.
Ahhoz, hogy a közösségek hálózata újra létrejöhessen és megerősödve az óbudai társadalom alapjává válhasson, úgy kell a közterületek fejlesztéseit megtervezni, hogy azok döntően őket szolgálják. Ismét csak idézni tudom a régi bölcsességet, mely szerint a város van az emberért és nem az ember a városért. A dán sztárépítész, Jahn Gelh is azt mondta, hogy a várost vissza kell adni az embereknek. Alkalmassá kell tenni a kapcsolatteremtésre, mert – ahogy fogalmazott: az ember legfontosabb szükséglete a másik ember társasága. A jó város ugyanis élettel teli, az utcákat és köztereket a nap jelentős részében emberek töltik meg, sétálnak, találkoznak, beszélgetnek.
E zsinórmértéket alapul véve hoztuk létre a helyiekkel közösen a gyermekek és fiatalok számára a Templom téren a játszó és szabadidő parkot, és hamarosan már a Laktanya utcánál, illetve a Heltai Jenő tértől északra eső területen is találkozhatnak hozzá hasonló közösségi helyekkel a diákok. A felnőttek – fiatalabbak és idősebbek – immár több mint egy tucat helyszínen használhatják a szabadtéri fitnesz gépeket. A kertészkedés, mint közösségi tevékenység városi környezetben különösen izgalmas vállalkozás. Ennek igényével jött létre Békásmegyeren az első közösségi kert, majd Ófaluban a Tündérkert, s mivel sikeresnek látjuk ezeket, nemsokára újabbakat építünk.
Kerületünk idősebb tagjai, ha nem ezekben a kertekben, de a két új idősek klubjának egyikében biztosan találkozhatnak kortársaikkal, így ők is átérezhetik a közösségi élmény megtartó erejét. Mivel úgy láttuk, hogy a fiatalok nem túl gyakran mondják el nyilvános fórumokon (a saját életüket alakító közügyekben sem) a véleményüket, úgy gondoltuk, hogy érdemes számukra egy olyan lehetőséget teremteni, ahol saját szabályaik szerint működve lehetőséget kapnak erre, sőt az önkormányzati döntések őket érintő előkészítésébe is bekapcsolódhatnak. Az Ifjúsági Önkormányzat nemrég választotta meg polgármesterét. Gyakran halljuk azt is, hogy a fiatalok ma többnyire vagy a virtuális térben találkoznak egymással vagy sehol. Nos, úgy gondolom, hogy kerületünk nagy sportrendezvényei nekik is kínálnak egészséges találkozási lehetőséget.
Én magam nem kívánom eldönteni az autós, kontra gyalogos vagy kerékpáros vitát, abban azonban biztos vagyok, hogy ez utóbbiaknak jelenléte sokkal szerethetőbbé teszi köztereinket. Ezért sem engedjük már jó ideje, hogy autók parkoljanak itt a Fő téren, és az Óbudai Promenád kialakításánál is törekedtünk arra, hogy az új köztér elsősorban a gyalogosoké legyen.
A kultúrafogyasztók bizonyára megelégedéssel fogadták a hírt, amikor az önkormányzatnak módja nyílt átvenni és megfelelő helyszínen, Goldberger Textilipari Gyűjtemény néven újranyitni az egykori gyáros munkásságát bemutató múzeumot. Arra is büszkék lehetünk, hogy hosszú idő után végre sikerült az Óbudai Népzenei Iskolának a Krúdy negyedben a tevékenységéhez méltó otthont találni a felújított, mégis régmúlt időket idéző épületben.
A találkozási színterek bővítésének szándéka húzódott meg az egykori párt székház közösségi birtokbavétele mögött is, így jöhetett létre Kaszásdűlőn a 3K névre keresztelt új kultúrházunk. Ha tehetik, keressék fel, érezzék magukénak!

Tisztelt egybegyűltek!

A mai napon ünneplik a Flóriánok névnapjukat. Szent Flórián a tűzoltók és minden katasztrófavédelemi munkát ellátó védőszentje is. Úgy hiszem, hogy a tavalyi árvíz és a Tímár utcai házrobbanás körüli feladatvállalásuk által is megmutatkozott Óbuda védőszentjének oltalmazó közreműködése. Köszönöm mindannyiuknak a helytállásukat, életet és értékeket védő állandó jelenlétüket.
Mint minden családban, a mi tágabban értelmezett kerületi családunkban is jelen vannak, akikre igazán büszkék lehetünk. A széles látókör, a bátor helytállás és a tudományokban való jártasság nem mindenkinek adatik meg, s azt hiszem, mindezek elismerése pedig még kevesebbeknek. Engedjék meg tehát, hogy Óbuda Napján, amikor átnyújtjuk Óbuda új díszpolgárának, Zsidi Paulának, illetve posztumusz Kerényi Gráciának az oklevelet, akkor ezt az említett erényeknek a felmutatásaként és elismeréseként tegyük.
Számos további díjazottunk veheti át hamarosan ezen a színpadon megérdemelt kitűntetését, amihez a magam és minden kerületi polgár nevében ez úton gratulálok. Az édesanyáknak, – hisz úgy, látom jó páran vannak itt is – anyák napja alkalmából köszönetünket kell kifejeznünk, amiért életünk során mindig mellettünk álltak. Nem azért, mintha mindig, mindenben egyetértettek volna velünk. Nem azért, mert él bennük egy kép arról, hogy miként kell a jó anyának viszonyulnia a gyermekeihez. Hanem csupán azért, mert ők az azok, akik feltétel nélkül szeretnek minket. Hálásak lehetünk ezért.
Végezetül önöknek, akik ma eljöttek, hogy velünk ünnepeljenek Óbuda Napján, jó szórakozást és felhőtlen kikapcsolódást kívánok.