busbalazs.hu

Egyházi bál

Tisztelt bálozó hölgyek és urak!

Sokak véleménye szerint a tél második fele két tradicionális közösségi időtöltés körül szerveződik. A jó kedv mindkét esetben alapkövetelmény. Noha csak a legritkább esetben szokták a bálanyát és a böllért egy lapon emlegetni (talán csak a néprajzi lexikon oldalán), azt hiszem már ki is találták, hogy a disznóvágásról és a bálok időszakáról van szó.

Tekintettel arra, hogy egyrészt a búcsúszentlászlói történetmesélő Bödöcs Tibornál szinte lehetetlen élménydúsabban előadni a disznóvágás körüli ügyeket; másrészt a mai estén engem sem erre kértek fel, maradnék tehát a báli témánál.

Annál is inkább, mivel manapság egyre kevesebb az olyan esemény, melynek ünnepi öltözékünkkel adjuk meg a módját. A színházlátogatás még mindig a kultúra ünnepe, de ez már nem olvasható le a közönség megjelenéséről. A mindent eluraló hétköznapiságban számomra a bálok jelentik az üdítő kivételt. A bál már bő egy évszázaddal ez előtt is a polgári értékrend legkifejezőbb társasági eseménye volt. Aki egy kisváros miliőjében számított, képviseltette magát rajta. Ma ugyan már az idősebbek számára is csak egy Csurka István dráma címét idézi a kifejezés (Ki lesz a bálanya?), valójában e fogalom a régmúlt időkbe vezet vissza. A múlt század fordulóján, az 1900-as évek körül a bálanya ruhája gyakran 1-3 hold föld árába is belekerült. Ő volt az, akinek a bálban viselt szerepe, megjelenése, és az ottani viselkedése meghatározta a bál ünnepélyességét. Pillantása jelezte a fiatalabbak számára, hogy mit tehetnek, illetve, hogy hol húzódnak a jó ízlés határai.

Egy plébániai közösség tagjai körében efféle iránymutatásra nincs szükség; a kikapcsolódás tekintetében a szülők példája az iránytű a gyermekek számára. A plébániai és cserkész közösségek vezetői ugyancsak képesek személyes jelenlétükkel alakítani a gyerekek és a fiatalok értékválasztását. Mindannyiunk javára válik, ha lakóhelyünk szűkebb társadalma az értékrendjében stabil, felelősséget vállalni tudó emberek kapcsolati rendszerére épül.

Fiatalemberként régen, még a textil gyár területén megrendezett báli mulatságon én is részt vettem. Azóta azonban nem hallottam arról, hogy lett volna a III. kerületben folytatása. Ezért is szeretném megköszönni Bajzáth Ferenc atyának, hogy vállalta az első óbudai katolikus bál újjászervezését. Óbudai közösségünk élete ezzel is színesebb lett.

Remélem, hogy a mai estére gyerekek és felnőttek egyaránt örömmel emlékeznek majd vissza. A játékhoz, tánchoz és baráti beszélgetésekhez mindannyiuknak gondtalan és vidám perceket kívánok.