busbalazs.hu

Bereményi Géza (Cseh Tamás): A 100. éjszaka

A negyedik éjszakán
mentem utcák során,
tócsában fényes gyöngy,
zsebemben munkakönyv.

Az ötödik éjjelen
volt már albérletem,
főbérlőm férfi bár,
mégis fiúkkal jár.

A hatodik éjjelen
valami rossz helyen,
egy nőnek – nem is tudom –
volt egy ajánlatom.

Hárman jöttek nekem
azon az éjjelen,
orrcsontom eltörött
a múzeum mögött.

Egy hirdetés kéne egy ház falán,
jut nekem még jobb főbérlő talán,
egy hirdetés, csupán az kéne még,
s felhozhatnán Pestre Vetró Irént.

A tizedik éjszakát
nővel aludtam át,
a körmöm eltörött,
úgy szorítottam őt.

A huszadik éjszakán
egy ház bejáratán
– nem lehet tévedés –
ott volt a hirdetés.

Szemembe úgy akadt,
hogy untam a ráncokat
igazoltatás során
egy rendőr homlokán.

“Ez az, Vetró Irén”
mondtam magamban én,
“a századik éjszakát
már velem alszod át.”