busbalazs.hu

Krúdy Gyula: Ódonságok városában

Ódonságok városában

Krúdy Gyula írásai Óbudáról

Egy élve eltemetett város regénye
Óbuda múltja, jelene és jövendője
A Flórián-szobor megszólal
A régi pesti polgármesterek, ha útjuk elvezetett a harmadik kerületi Flórián téren, üldögélve a város fogatában és a város méltóságot jelentő lobogó tollas hajdú árnyékában: gyakran hallhatták a kiáltást:
– Megcsaltatok!
Hallotta ezt a kiáltást a spanyolszakállú Ráth Károlytól kezdve a legünnepélyesebb polgármestert jelentő Márkus Józsefig minden pesti polgármester, aki Óbudán átkocsizott, ha erre volt útja, de leginkább elkerülték ezt a panaszkodó városrészt, éppen a Flórián szobor megszólalása miatt.
De panaszkodva kiáltottak a polgármesterekre a szentlélektéri öreg szentek, – ezek a szakállas kőemberek, akik hosszú ideig, ez évig nem jutottak új ruhához: – kiáltott a Zsigmond tér szobra: – hogy a lakosságról ne is beszéljünk, amely „mindenféle kérelmekkel” zavarta a budapesti városháza nyugalmát.
Öreg küldöttségi tagok csizmáját rakták a padlásra, akik hajdanában a törvényben is megerősített óbudai híd felépítését szorgalmazták… esztendők során türelmes régi polgárok intézkedtek a haláloságyukon a hátramaradandó ingatlanjaik felől arra az időre, amíg az óbudai hidat felépítik… nélkülözéssel és emberfeletti takarékossággal „tartottak kezükben” százesztendős (vagy még régibb) házakat, ingatlanokat eleven emberek, akik Óbuda jövőjében úgy bizakodta, mint a Nagypéntek után következő feltámadásban. (A lakosság vallásos alapon éli mindennapi életét.)
– Megcsaltatok! – kiáltották a szobrok Budapest felé, miután más nem igen
szólalt meg hosszú évtizedeken át Óbuda érdekében. A polgárság megtartotta szokásos búcsúit Flórián emlékezetére: megünnepelték képviselők választásait: a fúvós zenekarokra, valamint a kiskocsmárosokra mindig szükség volt, ha valamely népies mulatság lezajlott a pilisi hegyek alatt és a szentendrei síkságon elterülő városrészben. Az élet ment, mendegélt. Asszonyságok megöregedtek. Mind ritkábban jöttek elő a szárítókötelekkel beakasztott hosszú udvarokból. A férfiak megszokták, hogy a Lajos utcán végigvágtató villamoskocsik elől a fal mellé kell lapulni!
S ugyanígy lapult meg a régi házak falai mellett minden óbudai fantázia, amely hajdanán a jobblétről álmodozott.