Sze­re­tek itt élni Óbudán, sze­re­tem a kerü­let sok­színű­sé­gét, a Duna part­ját, a hegy­vi­dé­két, a még meg maradt régi város részeit, rom­jait, de a lakó­te­le­pe­ket is ked­ve­lem. Sze­re­tem a jó levegő­jét, a szi­ge­tet. Isme­rem a kerü­let prob­lé­máit, de látom a jövőt, és tudom, hogy milyen fejlő­dés előtt áll Óbuda, mely­ben a kerü­leti önkor­mány­zat­nak aktív sze­re­pet kell vál­lal­nia annak érde­ké­ben, hogy ne mások, hanem mi dönt­sünk a sor­sunk felől. Szé­che­nyi Ist­ván mondta, a múlt meg­be­csü­lé­sén épül a jelen. Val­lom, hogy a folya­ma­tos­ság és foly­to­nos­ság a fejlő­dés szem­pont­já­ból a leg­hasz­no­sabb, ezért a jövő­ben is az elkez­dett és bevált, kon­szen­zu­sos poli­ti­kai együttmű­kö­dést kívá­nom a város­há­zán foly­tatni.
Tudom, hogy Óbuda, Buda­pest leg­di­na­mi­ku­sab­ban fejlődő kerü­lete lehet a jövő­ben, kiak­náz­hatja az adott­sá­ga­i­ban rejlő elő­nyeit, akár a turiz­musra, akár a sportra és civil szer­ve­ze­te­ire, akár a ven­dég­lá­tásra gon­do­lok. Ahhoz hogy ez meg­va­ló­sul­jon, a kerü­let­nek élnie kell azok­kal a lehető­sé­gek­kel, melyekre idáig nem volt lehető­sége. A jövő­ben is kiemelt kér­dés­ként kívá­nok fog­lal­kozni a szo­ci­á­lis ügyek, kör­nye­zet­vé­de­lem és köz­biz­ton­ság kér­dé­se­i­vel. Simone Weil fran­cia mun­kásnő mondta, hogy „meg kell tanul­nunk vágya­kozni az után, ami a miénk”.
A III. kerü­let a miénk, és lehető­sé­ge­ink­kel, adott­sá­ga­ink­kal élni kell, de ez csak együtt sike­rül­het. Én ebben bízom, ebben hiszek, és ehhez kérem az Önök segít­sé­gét is.