Tisztelt fotóklubtagok, kedves érdeklődők!
Az emberről készített fotográfia, az ábrázolt alak lelkét is magában foglalja. Legalábbis ezt tartják a még ma is élő janomami indiánok Venezuelában. Ha nem is a szó spirituális értelmében, esztétikailag azonban feltétlenül igaz, hogy a pillanat technikai kimerevítésénél annyival több a fotográfia, amennyivel jobban tükröződik benne a pillanat képi világa mögött meghúzódó, rejtett üzenet. Ami nincs ott a képen és mégis ott van. Egy hangulat, amelyet – úgy érezzük – már éreztünk valahol, egy különös fényhatás, talán álmunkban láttunk ilyent.
Az Óbudai Társaskör Fotóklubja által összeállított kiadvány a klub elmúlt negyven évének legizgalmasabb képeit villantja fel, ma is alkotó, és a már eltávozott fényképészek egy-egy felvételét, a szerző rövid önvallomásával.
Vannak, akik hivatásos fotósként egész életüket a fényképezőgép „társaságában” töltik. Miként arra a héten nyílt Word Press Photo kiállítás is következtetni enged, az ő elsődleges céljuk az izgalmas, felemelő vagy épp elborzasztó téma rögzítése. Ezeken a felvételeken a téma beszél. Az önök képei közel sem ennyire direktek. Nem „bombázzák” le azonnal a nézőt. Mondhatjuk azt is, hogy sokkal hétköznapibb mozzanatokat mutat nem hétköznapi módon. A vidék Magyarországának kérges arcai, víz és égbolt örök harmóniája köszön vissza ránk, sorsok és tájak egyetlen pillanatba sűrített valósága.
Gyakran találkozom különböző kiadványok oldalain Óbuda történetének elmúlt századaiból fényképfelvételekkel. Földszintes épületek, poros utcák, régmúlt időket idéző szakmák cégérei. Ilyenkor elgondolkozom. Vajon mennyire lenne valóságos számunkra a XX. század, ha nem lettek volna annakidején fényképezőgépek, később filmfelvevők. De nem csak a várost bemutató-, hanem a portréábrázolások, a családi képek is erősítik önazonosságunkat. Általa ismerjük elődein arcát, így válnak az apró papírdarabok családjaink részévé.
Múlt és jelen képi krónikásai, önök, itt a Társaskörben méltán lehetnek büszkék kedvtelésük vagy épp munkájuk gyümölcseire. Nem titok ugyanis, hogy a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége által meghirdetett pályázaton az Óbudai Fotóklub tagjai három díjat, köztük a fődíjat is elhozták idén. A képeken is átviláglik az a kitartás, szakmai ismeret és állhatatosság, mely a fotósok, fotóművészek körében tovább növelte Óbuda presztízsét.
Köszönöm mindannyiuknak a munkáját és azokat a perceket, melyeket az önök fényképfelvételei által inspirálva átélhettünk, azokat a pillanatokat, amelyeket emlékezetünkbe zárva magunkkal vihetünk.
Köszönöm, hogy meghallgattak.