Az önkormányzati törvényre hivatkozva szeretné Óbuda kikényszeríteni, hogy a Fővárosi Önkormányzat adja át a III. kerületnek a Margit Kórház kezelői jogát. Bús Balázs polgármester a Közigazgatási Hivatal közbenjárását is kérte. (A Budai Látkép interjúja Bús Balázs polgármesterrel)
– Győzelemként értékeli, hogy a közigazgatási hivatal kötelezte a Fővárosi Önkormányzatot, hogy tárgyaljon Óbuda beadványáról, melyben a Margit kárház fenntartói jogát kérik?
– Csak részsikerként. Korábban többször levélben fordultam Demszky Gáborhoz, hogy vegyék ismét a Fővárosi Közgyűlés napirendjére a Margit kórház ügyét. A főpolgármester nem reagált. Ezért törvényességi felügyeletet gyakorló Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatalnál kértük ennek kikényszerítését.
– Mire alapozva?
– Élni szeretnénk az önkormányzati törvény által biztosított jogunkkal. A törvény azt mondja: a települési önkormányzat kérheti a kórház kezelői jogának három évre szóló átvételét abban az esetben, ha a megelőző négy évben a kórház betegforgalmának több mint ötven százaléka az adott településről került ki. Márpedig a Margit kórházban a betegek több mint fele III. kerületi, így igényt tarthatunk a kezelői jogra.
– Ezt meg is írta Demszky Gábornak? Vagy esetleg felhívta telefonon?
– Levélben jelentettem be az igényünket. Csak remélni tudom, hogy a demokrácia szabályai szerint a főpolgármester mielőbb a Fővárosi Közgyűlés elé viszi az ügyünket, még mielőtt – 2008. január 1-től – beolvasztanák a Margit kórházat a Szent János kórházba.
– És ha nem teszi meg? Amikor októberben egyhangúlag megszavazta a III. kerületi képviselő-testület, hogy átvenné az intézményt a fővárosi önkormányzattól, akkor elutasító választ kaptak.
– A közigazgatási hivatalnál éppen azért kezdeményeztük az ismételt napirendrevételt, hogy ezt ne tehesse meg.
-A kórház összes orvosa felsorakozott a terv mögött: valamennyien a III. kerületi önkormányzatot választanák a főváros helyett. De mondja: miből tartanák el a kórházat?
– Megnéztük a tavalyi adatokat: négymilliárd forint volt a kórház költségvetése, abból 3,5 milliárd az OEP támogatása, 350 millió a kórház saját bevétele, és csak 150 millió forintot adott a Fővárosi Önkormányzat fejlesztésre. Tehát a főváros mint fenntartó a kórház működési költségeihez nem járult hozzá. Mi a kerületi járóbeteg-szakellátás működésére többet fordítunk, mint amit a főváros fejlesztésre adott, mi több, helyette látjuk el ezt a feladatot.
– Miért olyan fontos Óbudának a kórház?
– Ez egy 110 éves intézmény. Azonban a III. kerületiek április óta nem kapják meg azt a szolgáltatást, ami elvárható lenne. A szülészetünket már szétverték, pedig a Margit kórházban korábban évente 1700 kisbaba látta meg a napvilágot. Szomorú, hogy az az SZDSZ, amelyik 1990-ben még Solt Ottíliákkal, Havas Gáborokkal, Kőszeg Ferencekkel volt tele, ide jutott, így áll hozzá az egészségügyhöz és az emberekhez. Úgy érzem, hogy magánérdekek húzódnak az ilyen döntések mögött. Hiszen a közelben fekvő magánkórházban a mi szülészetünk bezárása óta duplájára nőtt a szülések száma, pedig hírek szerint ott meglehetősen magas árat kell fizetni a szolgáltatásokért.
– Biztos benne, hogy az óbudaiak javították fel a statisztikát?
– Valószínűleg nem, de a főváros ellátatlanul hagyott egy területet, amelyről nagyon jól tudja, hogy meg fognak jelenni a befektetők. Be is bizonyosodott, hogy csak a magánszféra járt jól. Az elmúlt hónapokban befektetők és orvosok is megkerestek, hogy hozzunk létre kórházat, hiszen a pilisi térségben és a III. kerületben nem csak szegény emberek élnek, sőt…
– Vagyis annak ellenére, hogy a kerület lakásainak 62 százaléka panel, az itt élők gazdagok, akikre a magánszféra is építhet?
– Az anyagi helyzetet illetően a III. kerület ugyanolyan összetételt mutat, mint a budapesti átlag. A Pók utca a lakótelepek elitjéhez tartozik, Békásmegyeren pedig viszonylag olcsók a lakások. De ez utóbbinak is van vonzereje, varázsa: jó a levegő, a szolgáltatások könnyen elérhetők babakocsival is, közel van a Duna, Szentendre, van bicikliút. Sok fiatal család kezdi itt az életét. Számos egykori tanítványomról tudom, annyira szereti Békásmegyert, hogy onnan nem is akar eljönni. A kertvárosi területeken pedig a polgári környezetben élőktől a luxus házakban lakó emberekig számos társadalmi réteg képviselteti magát, tehát a magánszféra megjelenése realitássá válhat.
– Azért hajléktalanok itt is vannak, sőt olvashattuk, hogy az óbudaiak félnek tőlük. Miért tiltakozott, hogy sátorban akarják elhelyezni őket?
– Korábban sikerült elérni, hogy törvény szabályozza, hány négyzetméter terület szükséges ahhoz, hogy egy hajléktalan ember – megőrizve emberi méltóságát – elfogadható ellátást kapjon. Ehhez képest a sátorban való elhelyezés visszalépést jelent. Vannak megfelelő szállások, azt kellene elérni, hogy oda menjenek a fedél nélküli emberek. Ha valaki azért nem megy be a hajléktalanszállóra, mert nem érzi magát biztonságban, miért tartana jobbnak egy sátrat?
– Mint a téma szakértőjének, aki nyolc évig szociálpolitikával foglalkozott, van elképzelése, hogyan lehetne ezt elérni?
-A finanszírozási rendszert kellene átalakítani. Ha a hajléktalan bónt kapna, amivel ő vásárolhatná meg a szolgáltatást, s az állam a bónok után fizetné ki az ellátás költségeit, akkor kiderülne, melyek azok a hajléktalanszállók, amelyek elvárható minőségű ellátást nyújtanak.
-A hajléktalan ellátás a fővárosi önkormányzat feladata, mint ahogy a közlekedés fenntartása is. De ön ez utóbbival is elégedetlen. Nemrég közleményben tiltakozott a járatritkítás ellen.
– Nem értem, miért épp az olyan járatokat akarja ritkítani a BKV, mint 6-os és a 86-os, amelyeknek a kihasználtsága 100 százalékos? Mi saját buszjáratot üzemeltetünk, hogy a békásmegyeriek átszállás nélkül eljuthassanak a Margit kórházig és az óbudai temetőig. Most felszámolják a Margit kórházat, és ritkítják a buszjáratot. Ez nem jó irány. A tömegközlekedést fejleszteni kéne, nem leépíteni. Nyugat-Európában új síneket fektetnek le, új villamosvonalakat létesítenek, hogy visszaszorítsák a személygépkocsi-forgalmat a városban.
– Márpedig Óbudán növekedni fog, jövőre átadják Budakalásznál az M0 északi hídját, amelynek nincs a budai oldalon folytatása. Így az rávezeti a forgalmat a Szentendrei útra.
– Nemrég ünnepeltük Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évfordulóját. Ha másból nem, ebből eszébe kéne jutnia a főváros vezetésnek, hogy Óbuda is a főváros része. Az elmúlt 16 évben nem történt semmi Észak-Budán, ami javította volna a forgalmat. Az agglomerációból ingázók közlekedése rendkívül megterheli Óbuda forgalmát. A Most épülő Megyeri híd mellett még egy Duna-hídra lenne szükségünk. Csakhogy épp a napokban ismerte el Demszky Gábor, hogy a kormánnyal tavaly kötött Budapest-szerződés, illetve az abban szereplő Duna-híd felépítése a főpolgármester be nem váltott ígéreteinek hosszú listájára kerül. Régóta szorgalmazzuk a 10-es és 11-es út összekötését, hogy legyen keresztirányú forgalom. Jó lenne, ha végre a fővárosi döntéshozók Budapest érdekeiért dolgoznának.
– Pedig a képviselő-testület támogatásán nem múlik: a nagy ügyekben általában egyhangú döntés születik.
-A helyi ügyekben képesek a képviselők fölülemelkedni azon a szembenálláson, ami országos szinten jellemzi a politikusokat. Mindegyik párttal együtt tudok működni, és törekszem arra, hogy konszenzusos döntéseket hozzunk, éppúgy,mint az elődöm idejében.
– Egy évvel ezelőtt lett polgármester, előtte végigjárta a ranglétrát. Nem volt nyomasztó Tarlós István után átvenni ezt a posztot?
– Egyénisége kétségkívül 16 éven át meghatározta a városrész életét. Sokat tanultam Tarlós Istvántól, de soha nem éreztem, hogy tőlem ugyanazt várnák, mint tőle. Én teljesen más személyiség vagyok. Kilenc éve dolgozom a képviselő-testületben, négy évig alpolgármester voltam, és megvannak a saját elképzeléseim, amiket szeretnék megvalósítani.
Halász Csilla
(Megjelent a Heti Válasz 2007. december 13-i számának Budai Látkép c. mellékletében)