Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem toletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még osmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új idoknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis gyoztes, mégis új és magyar.