Jó napot kívánok, tisztelettel köszöntök mindenkit!
Jóleső érzéssel tölt el látva, hogy ennyien eljöttek a civil és kisebbségi napra. Ez azt jelenti számomra, hogy itt, Óbudán és Békásmegyeren még sokakban él az önsegítésbe és az összefogásba vetett hit. Nyilván a programok bőséges kínálata is csábító, ám ha nem lennének kerületünkben ilyen elhivatott alapítványok és egyesületek, nem csak ez a mai hétvége lenne unalmasabb, érdektelenebb.
Szükség is van tehát az ilyen rendezvényekre, hiszen az összetartásra minden korábbinál nagyobb szükség mutatkozik. Nagyon nehéz év áll mögöttünk és a közeljövő kilátásai sem túl derűsek. Ebben a helyzetben önkormányzatunk is elszenvedője a megszorító intézkedéseknek. Odáig jutottunk, hogy szinte már csak a törvényben előírt kötelezően ellátandó feladatainkra tudunk forrást biztosítani. Higgyék el, ez bennünket legalább olyan kellemetlenül érint, mint önöket, civileket. Nem szeretnék adatokkal senkit sem untatni, ezért csak a legbeszédesebb tételt említem. E szerint 1,3 milliárd forintot kellett a költségvetésünkben zárolni a zökkenőmentes működés biztosítása érdekében. Azt hiszem önök is érzik, a kötelező feladatokon túli célok, kezdeményezések támogathatóságát nagyon át kell gondolnunk.
Ezekben az ínséges időkben rendkívüli módon felértékelődik a szolidaritás és összefogás. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk segíteni és bátorítani mindazon szervezeteket, akik a helyi közösségek kapcsolatainak erősítését tűzték ki célul maguk elé. Ma ugyanis még – egy közelmúltbeli kutatás adatai szerint a magyar emberek 70 százaléka azt válaszolta a feltett kérdésre, hogy senkiben sem szabad megbízni. Ez pedig a társadalom immunrendszerét súlyosan veszélyeztető jelenség. Így ír erről Wass Albert: „Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. (…) Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.”
Ádvent első hetével megkezdődött a karácsonyi ünnepkör készületi időszaka. A napok előrehaladtával egyre inkább érződik a valahová tartozás igénye. Itt Óbudán is mind több olyan közösségre van szükség, mely befogad, megvéd, másfelől viszont igényli azt a tudást vagy azt az őszinte érdeklődést, melyet egy-egy reménybeli tag vagy munkatárs nyújtani tud.
A mai civil és kisebbségi napon azt látom, hogy sokan már felismerték, a közös értékeket, a hasonló életutak okozta problémákat helyi szinten összefogva kell és lehet ápolni, képviselni, orvosolni, és másokkal is megismertetni. A közös programoknak a formális kereteken túl azonban a közös kikapcsolódás, a közös ünneplés adhat, had utaljak a mai napon megnyíló Fő téri rendezvénysorozatra és nem utolsósorban az ott található jégpályára.
Úgy gondolom, hogy tudatosan kell keresni azokat a lehetőségeket, találkozási pontokat ahol megmutatkozhat az egymásra találásban lévő erőt. Ezért vannak / vagytok ma itt és ezért dolgoztak az önkormányzat civil ügyekkel foglalkozó munkatársai is – köszönet munkájukért. Ez a nap szolgáljon arra, hogy mind jobban megismerjék egymást a résztvevők, legyenek bár hagyományőrző kisebbségek tagjai, sorstársak egy betegségben vagy akár egy sportág lelkes művelői. Köszönöm minden megjelent szervezet, egyesület és alapítvány munkatársának eddigi munkáját, áldozatvállalását és a kitűzött célok megvalósíthatóságába vetett hitét. Óbuda és Békásmegyer lakóinak életét teszik színesebbé, könnyebbé. Az ő nevükben is köszönöm.
A nemsokára elkezdődő programokhoz jó szórakozást kívánok, váljék hasznunkra és gazdagítson bennünket a civil és kisebbségi nap mai tartalmas eseménye, ez a sokszínű, izgalmasnak ígérkező összejövetel.
Végezetül egy erdélyi gyökerű népdal soraival kívánok békés ádventet önöknek:
Adjon isten mind jobbat mind jobbat
Ne csak mindig a rosszat a rosszat
Mitől félünk mentsen meg mentsen meg
Amit várunk legyen meg legyen meg
Adjon isten minden jót minden jót
Jobb időt mind tavaly volt tavaly volt
Sok örömet e házba e házba
Boldogságot hazánkba hazánkba.
Köszönöm a figyelmüket.