Tisztelt látogatóink!
„Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból.” – mondja a híres osztrák építész, Friedensreich Hundertwasser. S valóban, magam is fontosnak tartom, hogy haza, boldogság, szabadság és hit kérdéseiben kapcsolatot keressünk kint és bent, a fent és a lent dimenzióiban. Makovecz Imre munkássága ennek a kapcsolatkeresésnek mutatja meg építészeti lehetőségeit.
Alig több mint egy hete, hogy a magyar közvélemény Pünkösd alkalmával a csíksomlyói zarándoklat résztvevőivel, s az eseménynek helyet adó, jól ismert domboldal képeivel találkozhatott a televízió képernyőjén, újságok fényképfelvételein. E képes beszámolók központi elemeként látható a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó közötti nyeregben a Makovecz Imre nevéhez kötődő oltár, mely a hármas halom és kettős kereszt nemzeti szimbolikáját jeleníti meg, összekapcsolva a magyarságot az égiekkel.
Az organikus építészet magyarországi legismertebb képviselője nem véletlenül vállalta, hogy nemzeti hagyományokhoz illeszkedő formát adjon szakrális tereknek. Így épülhetett meg a paksi, százhalombattai, csíkszeredai, siófoki, dunaszerdahelyi templom, hogy csak a legismertebbeket említsük.
A szent helyek a közösségi létezés legősibb gyűjtőhelyei, belőlük eredeztethető az a zsidó-keresztény hagyomány, melynek értékei mára az egyetemes európai kultúra alapját képezik, s mely Makovecz Imre épületeinek sajátos formavilágában is tükröződik. A templom a történelem viharaiban is a védelem és a megnyugvás színtere volt. A hely, ahol az emberi lélek kinyílik a felsőbb értelem felé. Ennek az emelkedettségnek – úgy hiszem – a betonnál sokkal hitelesebb keretet ad a természetben öröktől jelenlévő fa és a kő, mely legjellegzetesebb alkotóelemeiként van jelen Makovecz tervezői koncepciójában.
Az itt bemutatott fényképfelvételeknek lerövidítik az utat e nagyszerű épületeknek helyet adó települések és a kiállítás látogatói között, új gondolatokat ébresztve bennünk maradandó értékről, és időtállóságról.
Szívből kívánom, hogy legyen módjuk a megvalósult épületeket a maguk valóságában is megcsodálni, és e tárlat révén megérteni azt, mit is jelent az, amire Makovecz Imre egész életét tette fel: érezni és cselekedni a szülőföldért.