Tisztelt igazgató asszony, elnök úr, kedves vendégeink!
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai című kötetéből ismerhetjük meg azt a nagypolgári életformát, melynek képviselői a századforduló és az azt követő évtizedek Magyarországának társadalmi és gazdasági viszonyaira döntő hatást gyakoroltak. Közéjük tartozott Goldberger Leó, akinek neve nem csak a magyar textiliparral, de Óbudával is szorosan összefonódott. Az egykori mezőváros, a mai III. kerület életében a hajógyártás mellett a Goldberger-gyár jelentette a XIX. századi iparisítás korának kezdetét, a nagytőke megjelenését. Goldberger Leo, a kis kékfestő üzemből már patinás nagyvállalttá fejlesztett textilgyár emblematikus vezetőjeként, elődei nyomdokán járva nem csupán a saját üzleti érdekeit tartotta szem előtt, hanem a magyar nemzet boldogulásáért is felelősséget érzett. Mint a kor tehetős nagypolgársága, maga is részt vállalt a jótékonysági intézmények működtetésében. A felsőház tagjaként bejáratos volt Horthy Miklós kormányzóhoz, mégsem tudta származása miatt sorstragédiáját elkerülni. Halála után nem sokkal a textilgyár sorsa is különvált a családtól, s szocialista nagyvállalatként szűnt meg végül 1989-ben. A több mint két évszázados fennállása alatt azonban olyan, ma már ipartörténeti jelentőségű tudás halmozódott fel, olyan bemutatásra érdemes eszközpark maradt hátra, mely az összegyűjtés után saját múzeum létrehozását indokolta.
Amint azt sokan tudják, az 1986-ban megnyitott múzeum hosszú, és esetenként rögös utat járt be, míg végül, Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjtemény néven megtalálta itt mai otthonát. Jól illeszkedett a kulturális elképzelések közé az egykori épület és gyűjtemény 2012-es önkormányzati átvétele, hisz így egy új, helyi léptékű kulturális, múzeumi negyed körvonalai rajzolódtak ki az Árpád híd két oldalán. Lent található Krúdy vendéglője, a Kéhli, karnyújtásnyira tőle az Óbudai Társaskör, szemben vele pedig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, míg a hídtól északra, a Zichy kastélyban a Vasarely Múzeum, a Kassák Múzeum, a Térszínház és maga az Óbudai Múzeum kapott helyet.
Külön szeretném köszönetemet kifejezni L. Simon László, Textil múzeum újjá szervezése érdekében tett erőfeszítéseiért és az azóta is tartó figyeleméért, mellyel végigkísérte a múzeum sorsának alakulását. Az induláskor elnyert több tíz milliós minisztériumi forrás, melyet az Alfa pályázaton nyert el a múzeum, illetve önkormányzatunk támogatásra bizony nagy szükség volt, de mint láthatják, jó helyre került.
Bízom abban, hogy a hamarosan megnyitott kiállítás segíteni fogja a látogatók mellett, kerület diákjait is abban, hogy a textilgyártás különböző korszakainak megismerése által a pontosabb képet kapjanak Óbuda múltjának korabeli viszonyairól. Úgy gondolom, hogy az itt látottak bepillantást engednek városrészünk fejlődésének eddig rejtve lévő részleteibe is.