Miniszter úr, képviselő asszony, tisztelt hölgyeim és uraim!
Hit és munka. Ezt a két szót írták eleink több mint száz évvel ezelőtt a polgármesteri hivatal homlokzatán lévő két zászlótartóra. Rövid, de annál fontosabb útmutatás. Helyes lenne, ha az arra járók – legyenek turisták vagy munkájukat végző hivatalnokok – feltekintenének rá és megszívlelnék.
Sokan gondoljuk azt, hogy 2014 Óbuda és az ország számára is különösen fontos esztendőnek ígérkezik. Az elmúlt évek munkájáról három választáson is ítéletet mondhatunk, egyben irányt szabhatunk az Európai Unió, Magyarország és Óbuda-Békásmegyer jövőbeni útjának. Ebben az évben tehát lehetőségünk nyílik arra, hogy meghatározzuk, milyen feltételek között, milyen értékek mentén, milyen társadalmi, gazdasági és kulturális közegben szeretnénk élni. A választani kész óbudaiak helyben arról dönthetnek, hogy az előző két ciklusban megtett úton akarnak e tovább haladni. Véleményt mondhatnak eddigi döntéseinkről, a helyi közösségek érdekét szolgáló fejlesztéseinkről, közösségeinek megerősítése érdekében tett lépéseinkről.
Régi bölcsesség, ám mintha már mindenki elfelejtené, hogy a város van az emberért és nem az ember a városért. Jahn Gelh, az urbanisztikai szakma képviselői előtt jól ismert dán sztárépítész pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a várost vissza kell adni az embereknek. Alkalmassá kell tenni a kapcsolatteremtésre, mert – ahogy mondja: az ember legfontosabb szükséglete a többi ember társasága. Városfejlesztési alapfilozófiája szerint az a jó város, amely élettel teli: ahol az utcákat és köztereket a nap jelentős részében emberek töltik meg, sétálnak, találkoznak, beszélgetnek.
Nos, én is egy ilyen Óbudát képzelek magam elé. Egy olyan várost, amiben jó élni. Hosszú évek óta a Simone Weil által megfogalmazottakat érezzük, amikor probálunk megtanulni vágyakozni az után, ami tulajdonképpen a miénk. E vágyakozásból azonban tetteknek kell születniük, birtokba kell vegyük saját városunkat.
Ebben az irányban indultunk el, amikor közösségi színtereket és kulturális csomópontokat alakítottunk ki a kerületben. Megépült az Óbudai Promenád, új közösségi házat adtunk át Kaszásdűlőn, és új idősek klubját hoztunk létre. Úgy gondolom, hogy ezzel jelentős mértékben sikerült hozzájárulni ahhoz, hogy az emberek közötti kapcsolati hálózat újraszövése megindulhasson. Komoly lemaradást kell behoznunk, ha a nyugat-európai nagyvárosok élhetőségi szintjére szeretnénk eljutni. A kommunizmus negyven évének következményeként az elmagányosodás és bezárkózás vált uralkodóvá a nagyvárosokban. A rosszkedv és az elszigeteltség jellemezte az akkori lakótelepek mindennapjait, s ez azóta nemhogy javult volna, de esetenként még romlott is. Az idő múlása, a relatív szabadság és a hamis ideák önzővé, anyagiassá, és ebből következően sokakat csalódottá tett. Ma is azt látjuk, hogy ez a piaci alapú környezet mindent a gyorsaságnak és a hatékonyságnak rendel alá. E rövidtávú célok egybeesnek a fogyasztási igényekkel, a bevásárlóépületek a vásárlási szokásokkal, és a közterek kialakítása is az autókba zárt emberek közlekedési igényeit követi. Az üzletközpontokban ugyan sokan vagyunk együtt, ugyanabban az időpillanatban, ennek azonban a közösség szempontjából nincs semmi jelentősége. A valódi kérdés tehát az, hogy a személyes találkozást, az együttlétet sikerül-e az abban résztvevők számára tartalommal megtölteni. Annál is inkább fontos ez, mivel azt látjuk, hogy a társas kapcsolatok helyét mobil kommunikációs eszközök foglalják el, és már alig van lehetőség arra, hogy ne előre gyártott megoldások közül választhassunk, hogy a környezetünket érintő tereket közösségi igényeinkhez igazíthassuk.
Amikor arról beszélek, hogy újra kell építeni a kerületben a kis helyi közösségeket, akkor épp az előbb elmondott káros tendenciák megállítására gondolok. Ennek elérése ugyan meglehetősen hosszú, aprólékos és csak számos érdek összebékítése által megvalósítható feladat, mégis érdemes erőfeszítéseket tennünk érdekében. Jó látni ugyanakkor, hogy önálló akaratból és elhivatottságból is mind több civil szervezet jön létre, s ezek értékes munkájukkal szintén közösség formáló és megtartó erőt képviselnek.
Városrészünk közösségi célú fejlesztése mellett a kulturális, illetve sport programkínálat kapcsán is arra törekszünk, hogy egy-egy esemény magában hordozza a mások megismerésének lehetőségét. E tekintetben szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz a nagy rendezvényeinkhez, mint a Kerület Napja vagy az Óbudai Nyár, illetve a sokakat megmozgató sportrendezvényekhez erősen hozzákapcsolódik az „óbudaiság” a helyi közösséghez tartozás érzése. A kerületben otthonra talált Goldberger Textilgyűjtemény a múltban gyökerező hagyományok tiszteletét, míg az Óbudai Népzenei Iskola megújítása a népi kultúra melletti elkötelezettségünket fejezi ki. A kaszásdűlői közösségi ház megnyitásával pedig még szélesebbre nyitottuk a találkozások színterét.
A visszatekintés során azonban meg kell emlékeznünk a mögöttünk hagyott év két legkiélezettebb eseményéről is, mely során a gyakorlatban kellett megmutatkoznia a szolidaritásnak. A dunai árvíz fölött sikerült közös összefogással úrrá lennünk, a bajba jutottaknak pedig segítő kezet nyújtanunk a Pacsirtamező utcai katasztrófa nyomán.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
A politika viszonyainak jellemzésekor többször hallhattuk már, hogy az erősek összefognak, a gyengék széthullanak. Ennek az állításnak a legfontosabb eleme az, hogy a párbeszéd és egyetértésre törekvés eredményeként jelentős erő és akarat állítható számos közösségi ügy mögé. Ez által vagyunk képesek mi is városrészünk fejlesztésére, megvédésére és építésére. Ezért pedig köszönet illeti a pártok helyi képviselőit éppúgy, mint a civil szervezetek vezetőit és az itteni vállalkozások irányítóit. Őszintén kívánom, hogy sikerüljön Óbuda ügyeit a jövőben is a pártpolitika fölé emelni, s igazi lokálpatriótaként az itt élők érdekeiért együtt dolgozni. A politika ugyanis nem más, mint a közösség szolgálata.
Ma este külön szeretném köszönteni koncertünk előadóit, az Óbudai Danubia Zenekar művészeit és karmesterét. Köszönöm, hogy évről évre láthatjuk és hallhatjuk előadásukat a kerület különböző eseményein, köztük az Óbudai Nyár nagyszabású nyitó rendezvényén. További szép sikereket kívánok önöknek.
E falak által határolt-, egykor volt trinitárius templom szakrális tere lehetőséget ad emelkedettebb szellemi üzenet tolmácsolására. Engedjék meg tehát, hogy, Ferenc pápa megszívlelendő gondolatait ajánljam figyelmükbe:
Az igazi öröm nem a dolgokból, nem birtoklásból születik. A találkozásból, a másokkal való kapcsolatból születik, abból az élményből, hogy elfogadottnak, megértettnek, szeretettnek érezzük magunkat, és mi magunk is elfogadunk, megértünk, szeretünk másokat. És ezt nem pillanatnyi érdekből tesszük, hanem a másikért, mert a másik személy. Az öröm a találkozás ingyenességéből fakad!
Nos tehát, az előttünk álló évre, a jóra való törekvés jegyében azt kívánom mindannyiuknak, hogy munkájuk során legyen részük az alkotás örömében; családjukban, baráti kapcsolataikban, helyi közösségeikben pedig találják meg mindazt, ami célt és értelmet adhat az embernek élete során.
A most következő koncerthez jó szórakozást, utána pedig örömteli társasági perceket kívánok önöknek.
Köszönöm, hogy meghallgattak.