Tisztelt ünneplők!
Nemcsak az ember-, egy intézmény életében is meghatározó a 40. évforduló. Ilyenkor már elég jól látható, hogy a születése óta eltelt időt sikerült-e mások javára, és önmaga megelégedésére felhasználni. Az önök intézménye pontosan körülírt feladattal rendelkezik, s azt gondolom, hogy rendkívül fontos munkát végez, noha a közvetlenül érintettek körén kívül ennek a jelentőségét a szükségesnél jóval kevesebben értékelik. Ha pedig így van, akkor azt is mondhatjuk, hogy az Egymi munkatársai által évtizedek óta végzett gyógypedagógiai tevékenység a konkrét segítésen túl egyfajta jelzés is a külvilág felé, az esélyteremtésre és a társadalmi integráció erősítésére való figyelemfelhívás.
Szociális végzettségű emberként és városvezetőként is úgy látom, hogy a fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok életének, és a környezetük elvárásainak súrlódásmentes összeillesztése bizony egyszerre szép és nehéz feladat. Ezért is nagy szerencséje a III. kerületnek, hogy olyan példamutató szakemberekre tekinthet vissza, mint Williger József igazgató úr, aki már 1951-ben megalapozta a gyógypedagógiai nevelő-oktató munkát Békásmegyeren, Csillaghegyen és a Bécsi úton is.
Ennek a mostani intézménynek az indulása már szinte a történelmi messzeségbe vész, de azért sokan vannak, akik még emlékeznek a kezdeti évekre. 1974-ben, itt a Szellő utcában kaphatott új lendületet az értelmi fogyatékos gyermekek oktatása, majd az elkövetkező években a szolgáltatások körének szélesítésére került hangsúly. Ekkor bővült a logopédiai ambulancia a békásmegyeri kezelőhelyiségekkel; 1993-ban pedig elkezdődhetett az autista tanköteles tanulók speciális fejlesztése is. Pataki Ferenc igazgató úr érdeme, hogy ez az intézmény 2005 óta már Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményként működhet. Mindezért köszönet illeti őt.
Igazgató úr mellett személy szerint is köszönöm intézményvezetői munkáját Faragóné Bircsák Mártának, aki komoly szerepet vállalt az intézmény korszerűsítésében és akadálymentesítésében, miközben a speciális nevelési igényű gyermekek integrációját is jelentős erőkkel támogatta.
Az intézmény zökkenőmentes átadását az állam részére, dr. Gundáné Szántó Katalin segítette, s azt hiszem, ezzel el is érkeztünk a jelenhez. Az idei tanévtől már Elek Zsuzsanna vezetése mellet folytatódik e terápiás központban a magas színvonalú gyógypedagógiai munka, de tegyük gyorsan hozzá, hogy az utazó gyógypedagógusi hálózat révén a kerület 7 óvodájában (és a tagóvodákban), 5 általános iskolában és egy gimnáziumban is elérhető az Egymi szolgáltatása.
Ez az úgynevezett „szolgáltatás” közelről nézve viszont inkább személyes, elfogadó és támogató kapcsolatnak tűnik; egy olyan együttműködésnek, melyben a gyermek és a pedagógus is teljes valójával van jelen. Különleges kapcsolat ez, melyben önök – Feldmár András pszichológus hasonlatával élve – egy erős csomó kioldására vállalkoznak. A szakember pontosan így fogalmaz: Hogyan lehet kibogozni a legbonyolultabb, legreménytelenebbnek látszó csomókat is? Ha türelmetlen vagy és sietsz, akkor csak rángatni fogod, és minden rosszabb lesz: a csomó még szorosabbá válik, mérges leszel, és biztos, hogy kudarcot vallasz. Ha viszont nagyon figyelsz, ha tanulmányozod a helyzetet, mielőtt bármit is tennél, ha csak egyre forgatod a csomót, ha gyengéd és állhatatos maradsz, ha lassan dolgozol, akkor a végén mindig sikerrel jársz.
Nos, én a magam részéről ehhez a munkához kívánok önöknek sok türelmet és állhatatos kitartást, a legvégén pedig megérdemelt sikereket.
Köszönöm a figyelmüket.