Tisztelt ünneplő egybegyűltek!
Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848-ban írott történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet. – írja Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc szellemi vezére visszaemlékezésében.
A magyar nemzeti függetlenség megteremtése és a társadalmi fejlődés évszázadokon át a magyar közügyek központi kérdése volt. Amint arra a fenti idézet is utal, voltak pillanatok a magyarság történetében, amikor úgy látszott, elérkezett a megfelelő idő a célok és követelések valóra váltásához. Ez a pillanat a XIX. százban 1848. március 15-én érkezett el, s a pest-budai ifjak pontokba szedett követelései nem sokkal később megrengették az egész dualista monarchiát.
A korszakkal foglalkozó történészek bizonyára számos okot és összefüggést tudnának felmutatni, ami az Európán végigsöprő forradalmak között a magyar forradalmat sikerre vezette, és életre hívta Batthyány Lajos független magyar kormányát. Ha megengedik, én ezek közül csupán egyet szeretnék kiemelni. Ez pedig az a jogos nemzeti érzés, mely kezdetben képes volt egy akarat mögé felsorakoztatni minden szabadságra vágyó polgárt és katonát. Számos magyar hazafi áldozta vérét és életét a későbbi szabadságharc oltárán. Mai ésszel azonban alig érthető az a támogató szerepvállalás, melyet osztrák, horvát, szerb és lengyel származású főtisztek, tábornokok tanúsítottak a magyarok ügye melletti kiállásukkal. Bátorságuk azonban vitathatatlan, s ezért ma is köszönettel tartozunk.
166 év telt el dicsőséges forradalmunk óta, megváltoztak államformáink és társadalmi berendezkedésünk is. Ma már szabad ország állampolgáraiként, viszonylagos jólétben élhetünk, ám az a földrajzi elhelyezkedés, mely a lengyelek és a magyarok hazáját jellemzi, óvatosságra kell, hogy intsen bennünket. A lengyel és a magyar történelem számos hasonlóságot mutat. Volt időnk arra, hogy megtapasztalhassuk, milyen is az élet két nagyhatalom, az orosz és a német érdekszféra közé szorulva. 1848-ban a cári orosz birodalom okozta végül szabadságharcunk bukását, a II. világháború előestéjén pedig a német-szovjet paktum a lengyel államiság megszűnését. A múlt eseményein azonban nem lehet változtatni, s adottságként kell elfogadni a földrajzi helyzet is. A 25 évvel ezelőtt elnyert szabadságunkra visszatekintve feltehetjük a kérdést: bár szabadok vagyunk, de vajon függetlenek is? Lehetünk-e függetlenek abban a XXI. századi Európában, ahol a pénztőkének nagyobb a kényszerítő ereje, mint a fegyvereknek? Úgy gondolom, minden okunk megvan arra, hogy elővigyázatosak legyünk, hisz e térségben, államaink számára valós fenyegetettséget éppen az adósság és az energiafüggőség jelent. Ma is Berlin és Moszkva árnyéka vetül ránk.
Óvatosnak kell lennünk, szükség esetén pedig erősnek mutatkoznunk. A Visegrádi Négyek szövetsége mindig komoly erőt jelentett. Eredete az 1335-ös hármas királytalálkozóig nyúlik vissza, az 1991-ben létrehívott együttműködés újkori alapját azonban a közös történelmi tapasztalat és az azonos kultúrkör teremtette meg. Szlovák és cseh barátainkkal kiegészülve a V4-ek szövetsége lehetőséget teremt arra, hogy tagjainak érdekeit összehangolva, tárgyalásos úton, a kölcsönös előnyök figyelembevételével megtalálhassuk azokat a lehetőségeket országaink számára, melyek mind német, mind orosz kapcsolatainkban előnyünkre fordíthatók.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
A magyar és lengyel népek közötti barátság szimbólumaként hoztuk létre bemowoi barátaink javaslatára és kezdeményezésére 2010-ben a Bem József Díjat. A szabadságharc tábornokára emlékeztető kitűntetést ebben az évben magyar részről Tirts Tamásnak ítélte a kuratórium, a lengyel-magyar barátság elmélyítéséért végzett munkájának elismeréseként. Bizonyára itt is vannak jó páran, akik személyesen is ismerik őt, s tudják, hogy a két főváros két kerületét összefűző régi kapcsolat megszilárdításában mekkora érdemeket szerzett.
Mint tudják, Magyarországon a 2014-es esztendőben három választást is tartanak. Az országgyűlési majd az európai uniós voksolást az év utolsó negyedévében az önkormányzati választás követi. Számunkra természetesen rendkívül fontos, hogy folytatni tudjuk megkezdett munkánkat, azonban ma már az is látható, hogy alakuljon bárhogy is a helyhatósági választás eredménye, az Óbuda-Békásmegyer, illetve Varsó-Bemowo közötti jól működő, a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatot a jövőben nem fogja befolyásolni. Mindezt azoknak a politikusoknak és a két hivatalt irányító szakembereknek köszönhetjük, akik részt vállaltak a közös programokból, a tanulmányi versenyek megszervezéséből és a diákok csereüdülésének összehangolásából. Erőfeszítéseikért elismerésemet szeretném kifejezni.
Tisztelt egybegyűltek!
Amikor az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc ünnepén a nemzet nagyjainak: Petőfi, Kossuth, Batthyány és Bem, valamint a többi ismert és névtelen hősének emléke előtt tisztelgünk, már egy szabadabb nép tagjaként tehetjük. Másfélszáz évvel ezelőtti áldozatvállalásuk nem volt hát hiábavaló. Amint azt a forradalom költője, Petőfi Sándor A magyarok Istene című versében meg is jövendölte:
Élni fogsz, hazám, mert élned kell… dicsőség
És boldogság lészen a te életed…
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!
Magam is ezt kívánom minden ünneplő honfitársamnak és velünk ünneplő lengyel barátainknak. Köszönöm, hogy meghallgattak.