Tisztelt miniszter úr, képviselő hölgyek és urak, testvérvárosaink képviselői, tisztelt egybegyűltek!
Azt mondják, a túrázás-, még inkább a hegymászás a rátermettségről, tervezésről, majd a kitartó megvalósításról szól. Egy komolyabb túra során a csúcsra érkezés csak egy rövid mozzanat, ám ez a kitűntetett pillanat adja meg azt a felszabadító hangulatot, melyre sokáig emlékezhetünk majd.
A mindennapi élet olykor megterhelő hétköznapjai után a mai ünnepünk: Óbuda Napja efféle csúcsra érkezés. Önöknek – reméljük – érdekes kikapcsolódást ígérnek a különböző helyszínek közösségi programjai; számunkra pedig jó lehetőséget arra, hogy e magaslati pontról visszatekintsünk az idáig vezető útra.
Vannak, akik még emlékeznek arra, hogy 2006-ban azt ígértük az itt élő embereknek, hogy beindítjuk Óbudát. Akik Pomáz felől, a 11-es úton lépik át a kerület határát, ma is láthatják e feliratot az üdvözlő táblán. Nos, azt hiszem ideje volna lecserélni, hisz a III. kerület évek óta zakatol; ma már bátran mondhatjuk: mozgásban a város! Sokan és sokféleképpen tettünk is azért, hogy környezetünk működését hozzáigazítsuk saját helyi igényeinkhez. Simone Weil sokat idézett gondolatát követve ma már nem csak vágyakozunk az után, ami a miénk, hanem birtokba is vettük saját városunkat, tehát a magunk által elgondolt közösségépítő munka területén jelentős eredményeket értünk el.
Össze kell gyűjtenünk azokat az embereket, akik épülni és építeni akarnak. Tömegből közösséggé kell válni, ehhez pedig hit kell. – Magam is így gondolom, noha ezekkel a szavakkal Kovács Ákos fogalmazta meg a feladatot.
A közösségépítés egy ház felépítésével szemben sohasem tekinthető befejezettnek. Óbuda esetében azonban már megteremtettük az erős alapokat. Az építkezés sokaknak hasznos feladatot, másoknak jobb és egészségesebb körülményeket, megint másoknak a megismerés új lehetőségeit jelentette a mindennapokban. Néhány éve még arról beszéltünk, hogy komoly lemaradást kell behoznunk ahhoz, hogy a nyugat-európai nagyvárosok élhetőségi szintjéig eljussunk. Bár feladat még bőven akad, azt hiszem nem tévesztettünk irányt, s a fejlődés eredményei már a kerület határain kívülről is jól láthatók. Mindannyian büszkék lehetünk az elmúlt években, közös erőfeszítéseinket elismerő kitüntetésekre.
Zöld beruházásaink révén a környezeti fenntarthatóság érdekében tett, és ez által az éghajlat védelmét is szolgáló tevékenységünkkel nyertük el (a magyarországi díj után) 2014-ben a Klímasztár európai díjat is.
A rászorultakkal vállalt szolidaritás, az esélyteremtésben mutatkozott meg. Az Óbudai Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központ nem véletlenül kaphatta meg az emberi erőforrások minisztériuma által adományozott családbarát munkahely címet. A Polgármesteri Hivatal Fogyatékosság-barát munkahely lett, és elnyerte a kerékpáros-barát munkahely címet is. A kulturális élet közvéleményének figyelmét is sikerült Óbudára irányítanunk azzal, hogy a Pulszky Társaság – Magyar Múzeum Egyesület által alapított Év Múzeuma díjat az Óbudai Múzeumnak ítélte a bíráló bizottság. Az Óbudai Egyesített Bölcsődék, mint intézmény vezetője pedig nemrég vehette át a háromévente adományozott Forrai Katalin díjat, az élő népzene a bölcsődékben programja elismeréséül. Mindezeken túl nemrég arról értesültem, hogy kulturális intézményeink révén mi vagyunk az Önkormányzatok a közművelődésért díj idei évi várományosa. Jól eső érzéssel tölt el, hogy nem politikai, hanem szakmai téren kapunk biztató visszajelzést arról, hogy helyes úton járunk.
Közösségeink erősítése során a díjak és elismerések azonban csupán következmények; célkitűzésünkben és feladatainkban az a közkeletű gondolat vezet bennünket, mely szerint a város van az emberért és nem az ember a városért. Éppen ezért a változtatások fő irányait is azokkal egyetértésben kell meghatározni, akik helyben élnek, akiket a döntés érint. Kíváncsiak vagyunk véleményükre, és igyekszünk minél több fórumot, véleménynyilvánítási lehetőséget kialakítani az együttműködéshez.
Tisztelt ünneplők!
Engedjék meg, hogy köszöntve Csíkszereda testvérvárosunk delegációjának tagjait, kifejezzem nekik szolidaritásomat erdélyi polgármester társammal, Ráduly Róberttel, akit a napokban a román erőszakszervezet munkatársai Bukarestbe szállítottak. Kötelességemnek érzem, hogy felemeljem szavam az erélyi magyarság üldöztetésének minden formája ellen.
Ezek után szeretnék említést tenni két másik fontos eseményről is, mely Óbuda Napjához hozzákapcsolódik. Ezen a napon köszönjük meg óbudai közösségünk kimagasló teljesítményt nyújtó szereplőinek, hogy munkájukkal tovább növelték a III. kerület jó hírnevét. Magam és városrész polgárai nevében szeretnék gratulálni Óbuda-Békásmegyer új díszpolgárának, valamint összes díjazottjának és kitüntetettjének.
Vasárnap, tehát a holnapi napon megkülönböztetett szeretettel gondolunk az édesanyákra. Szerencsésnek mondhatja magát mindenki, aki személyesen köszönheti meg mindazt a törődő gondoskodást, melyet gyermekként a legbensőségesebb kapcsolatában tapasztalhatott. Isten éltesse az édesanyákat.
Végezetül pedig önöknek, akik ma eljöttek ide, hogy közösen ünnepelhessünk, napsütéses időt, tartalmas kikapcsolódást és jó szórakozást kívánok.