A negyedik éjszakán
mentem utcák során,
tócsában fényes gyöngy,
zsebemben munkakönyv.
Az ötödik éjjelen
volt már albérletem,
főbérlőm férfi bár,
mégis fiúkkal jár.
A hatodik éjjelen
valami rossz helyen,
egy nőnek – nem is tudom –
volt egy ajánlatom.
Hárman jöttek nekem
azon az éjjelen,
orrcsontom eltörött
a múzeum mögött.
Egy hirdetés kéne egy ház falán,
jut nekem még jobb főbérlő talán,
egy hirdetés, csupán az kéne még,
s felhozhatnán Pestre Vetró Irént.
A tizedik éjszakát
nővel aludtam át,
a körmöm eltörött,
úgy szorítottam őt.
A huszadik éjszakán
egy ház bejáratán
– nem lehet tévedés –
ott volt a hirdetés.
Szemembe úgy akadt,
hogy untam a ráncokat
igazoltatás során
egy rendőr homlokán.
“Ez az, Vetró Irén”
mondtam magamban én,
“a századik éjszakát
már velem alszod át.”