Én Önt várni fogom
egy pályaudvaron.
Egy füstös étterem
lesz a székhelyem.
Itt Ön miatt időz
egy aranyruhás dizőz.
S hallgatja énekét
egy szélsodorta nép.
Én távollévőm, szívszorongva kérem
karkitárva itten állok térden.
Hozó vonatját seregelve várjuk,
hívőn hisszük, irányunkba száguld –
álom-mozdonyán.
Egy álom-mozdonyon
Ön felénk tart, tudom.
S a félreállított
váltókon átrobog.
És mondhat bárki mást
a nagy találkozást
megérjük mi, tudom,
a pályaudvaron.
A pályaudvaron,
hol mindenki rohan.
Hol nincsen semmi más,
csak egy nagy várakozás.
Itt mindnyájunknak ugyanaz hiányzik,
egy távollévőt hiányolunk váltig.
Hozó vonatját seregelve várjuk.
Hívőn hisszük, irányunkba száguld –
álom-mozdonyán.
Én Önt várni fogom
a pályaudvaron.
Itt Ön miatt időz
az aranyruhás dizőz.