Az első világháború idején az oszmán-török birodalom vezetői pusztulásra ítélték a keresztény örmény népet: a sivatagba, a semmibe száműzték őket otthonukból.
Hét kis-ázsiai falu népe azonban a halálba vezető vándorút helyett a tengerparti Musza Daghra menekült. A mindössze ötezer lélek Mózes hegyén negyven napig tartotta magát, többször visszaverve a török ostromot, míg egy francia hadihajó ki nem szabadította őket.
Franz Werfel regénye a céltudatos helytállás és a gyűlöletes népirtással való elszánt szembeszegülés története, amely úgy ábrázolja az örmény nép tragikus sorsát, hogy közben nem próbál ellenszenvet kelteni a török iránt.