Krúdy Gyula írásai Óbudáról
Az óbudai Flórián
Óbudán, ahol a demokraták hajdanában olyan nagy felfordulásokat, változásokat, népmozgalmakat rendeztek, hogy egy-egy követválasztás után alig lehetett ráismerni az alvatag városkára: mondom, Óbudán Flórián a patrónus, akinek májusi nevenapját búcsúmulatsággal szokás megünnepelni. A régebbi pesti borivók, akik még rendesen megtartják vala a borivással járó ceremóniákat: voltaképpen Flórián napjától kezdődőleg látogatják az óbudai kiskocsmákat, ahonnan a téli utazás zordonsága miatt kimaradtak. Flórián napjától fogva megint lehet akár tenyérbe hajtott fejjel (a szerelmi bánkódás miatt), akár megeresztett mellénnyel (a kedveskedő emésztés miatt) helyet foglalni azokban a kis kocsmakertekben, amelyekben bővelkednek az óbudai utcák. Tavalyi borivók vizsgálhatják a torony tövében egymás arculatán, hogy mennyi réz telepedett arra az idevalósi meszes boroktól. A kocsmakertbe akasztják a madárkalitkát és a vendég megfigyelheti, mennyi tudományt, előrehaladást tett tavaly óta a mátyásmadár. A pesti kirándulók itt örömmel üdvözölgetik egymást, nem úgy, mint például külföldön szokásuk a magyaroknak egymásnak hátat fordítani. Amint a kalendáriomban felnevet Flórián, a fekete kéményseprűk védőszentje, a fehér gesztenye-gyertyácskák idején: attól az időponttól fogva megint tudják a pestiek, hova kell menniök felejtkezni. Csak Bauer bácsival, az egykori demokrata főkortessel nem lehet a kocsmákban mostanában találkozni: nincs követválasztás Óbudán.
Még ma sem értem, pedig még a temetőn túl is ösmerős vagyok az óbudai tájakon, de megfordultam a piactéren levő tánciskolában is: hogyan gyúrták meg a demokraták annakidején az óbudai svábokat. Jámbor emberek ezek, akik leginkább a városkában lakó temérdek bábaasszonnyal törődnek a gyermekeik születése miatt, vagy pedig a temetések pompájával, éppen a saját temetésük miatt. Igaz, hogy úgy a kisgyermek világrajövetelekor, valamint az öregek föld alá dugdosásakor az aktus után meglátogatni szokás a kocsmaházakat, az ember szereti nagy események idején a társaságot, mert van témája a beszélgetéshez. Azonkivül a kocsmárosokat sem lehet arra szorítani, hogy pusztán nyáron, a pesti kirándulások idején éljenek. Az óbudaiak azért bortermelő emberek, hogy tudják: melyik kocsmában mérnek olcsó, valódi bort, amelyet ezen a tájon itt-ott még lábbal szokás taposni, addig tartogatni otthon, amíg megfelelő vevő érkezik rá, aztán ellenőriztetni, hogy a kocsmárosvevő nem szégyenítette-e meg a bort… Igen, itt a Flórián tér környékén alig hallottam hevesebb politizálást, még akkor sem, amikor a közeli Pesten a zsidókat verték, a politikáról tán szó lehetett a társaskörben, amelyekben ugyancsak bővelkedik Óbuda, de kocsmai összeszólalkozás nemigen fordul elő világnézetek miatt. A Duna partnak hátat fordító zsinagóga, valamint az ikertornyaival Dunára nézegető katolikus templom vallási alázattal nézegetnek egymásra. – A kettőstorony alatt esküvők drágalátos alkalmával olyan parádékat szokás csapni, hogy azt évekre ne feledhessék el – mint például akkor is, amikor csak az árva szobalányunk esküvőjénél vállaltam a násznagyság ünnepélyes, kitüntető és sikeres tisztségét, beszéltek is róla azokban a reménytelenül hegynek kapaszkodó, valamint a szakajtó alá rejtett utcákban, ahol mindig olyan andalogva pereg a varrógép, mintha mindig menyasszonyruhát varrna (pedig bizonyosan varr egyebeket is). – A zsinagóga környékén sáros, ghettó-korabeli utcák, ahol gyermekek rendszerint nyavalyás macskát vonszolnak zsinegen, hogy a Dunába fullasszák, a düledező fakerítésekre mindenféle mulatságos dolgok voltak krétával felírva, amely szavakat Freud professzor szerint a szexuális kor elején írogatnak a kerítésekre a fiatalok, de például azokat az épületes feliratokat, amelyek az eszlári pör idején itt is divatban voltak, mint egész Magyarországon (például: „üsd a zsidót!”), nem láttam a part felé lomposan, toprongyosan ereszkedő sikátorokban.
Flórián napjára megérkezett az aranypehely lágysággal hulldogáló májusi eső Óbudára, a hegyek, a présházak, a még jelző nélküli szőlők a hegyek oldalán esőfátyolba burkolóztak, a kettős toronyban bizonyos ünnepi kedvvel gyújtott rá a harangozásra az óbudai harangozó még ereszt a pince tavalyiból, sőt tavalyelőttiből is. Ideát Pesten május van, májusi lóverseny van, amelyen hajdanában (a jóvilágban) a betegeskedő úriembereknek is illet megjelengetni. De én mégis inkább Óbudára megyek, hogy a májusi eső jószagán át itt-ott megérezzek valamit a régi pesti életünkből.
Pest-Budai séták (1926)