„Az orosz forradalom valószínűleg a legfontosabb esemény volt ebben az immár végéhez közeledő évszázadban” – írja Richard Pipes könyve bevezetőjében, s mivel mi igazán tudjuk, milyen következményei voltak, alighanem ideje magát az orosz forradalmat is alaposabban megismernünk. Pipes, aki a világ egyik legismertebb Oroszország-kutatója, több évtizedes kutatómunkájának eredményeit foglalta össze ebben a könyvben, amely nemcsak a forradalom eseményeit írja le pontosan, olvasmányosan, izgalmasan, hanem arra a kérdésre is választ próbál adni, hogy milyen történelmi-szellemi folyamatok vezettek el a bolsevizmus győzelméhez. Az elmélete – az úgynevezett „totalitarizmuselmélet” – sok Oroszország-kutató számára provokatív (vitatkozott vele Szolzsenyicin is): Pípes ugyanis a szovjet kommunizmusban nem az orosz történelem véletlen kisiklását látja, hanem Oroszország sajátosságaiból fakadó politikai rendszert, amely sok tekintetben receptet adott a huszadik századi totális diktatúráknak. De az elméletnél ebben a könyvben fontosabb a „cselekmény”; a hátborzongató, bizarr, már-már apokaliptikus történet, melynek olvastán a szerzővel együtt mi is kísértést érezhetünk: figyelmeztetnünk kellene a főszereplőket, hogy álljanak meg és gondolkodjanak el, amint épp a szemünk előtt rohannak hanyatt-homlok a katasztrófába, amely később mindnyájukat elnyeli, győzteseket és legyőzötteket egyaránt.