Ne hagyd el
ne hagyd el soha ki téged szívből imád
hisz valld be néked is van számtalan kis hibád
a rózsa tövise is megszúrja a kezed
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
ha néha bántanak, gondolj az első csókra,
gondolj az első édes, halk, szerelmes szóra
egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed
rádöbbensz arra, hogy itt a helyed
lehet, hogy jöhet még más is aki szeret,
ki szebben mondja neked, hogy csakis ő a tied,
de akkor gondolj majd tárárárárárárárárárá
rádöbbensz egyszer majd, hogy itt a helyed
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
ha néha bántanak, gondolj az első csókra,
gondolj az első édes, halk, szerelmes szóra
egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed
ne hagyd el soha ki téged szívből imád
hisz valld be néked is van számtalan kis hibád
a rózsa tövise is megszúrja a kezed
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
ha bántanak, gondolj az első bókra,
és akkor rájössz majd, hogy
és rádöbbensz, hogy itt a helyed
ne hagyd el soha ki téged szívből imád
hisz valld be néked is van számtalan kis hibád
a rózsa tövise is megszúrja a kezed
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
ha néha bántanak, gondolj az első bókra,
és akkor rájössz majd, hogy itt a helyed
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
lásd be hogy, néked is van számtalan kis hibád
a rózsa tövise is megszúrja a kezed
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
ha néha bántanak, gondolj az első bókra,
gondolj az első édes, halk, szerelmes szóra
ne hagyd el soha ki téged szívből imád
hisz valld be néked is van számtalan kis hibád
az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
hát jól vigyázz, hogy ne hibázz
Tudod, hogy soha
Tudod, hogy soha sincs vége
tudod, hogy mennyi elég.
Kéne egy kis hely az agyban
Én túlélni szeretném.
Eljött a ma a tegnapra
és ugyanez lesz holnapra,
elmentél, hiába várok,
de jól vagyok, ha nem hiányzok
Várok is meg már hiába,
látod? minden be van zárva.
Nem megyek, hiába kéred,
úgyse talállak meg téged.
Nem megyek, hiába várod,
rég kiürült ez a város,
nem hiszem, hiába kéred,
nem értem, minek beszélek.
Nyáron alszom téli álmot,
és szavakat nem találok.
Szörnyűek ezek az esték,
ha nem fognál most leesnék.
Leestem és összetörtem,
látom magam a tükörben:
fénylő arccal a sötétben,
fáradtan és összetörten.
Ránéztem és összetörtem,
sokkal jobb ez, mint hittem.
Vagy rosszul vagy jól vagyok,
nem voltam és itt vagyok.
Tudod, hogy soha sincs vége,
tudod, hogy mennyi elég.
Kéne egy kis hely az agyban,
én túlélni szeretném.
Eljött a ma a tegnapra,
és ugyanez lesz holnapra.
Elmentél, hiába várok,
de jól vagyok, ha nem hiányzok neked.