Tisztelt ünneplő egybegyűltek!
Május legeleje számunkra, akik itt lakunk a kerületben, hosszú évek óta igazi ünnepnap. Bizonyára sokan vannak önök között, akik évtizedekkel korábbi május elejéről kevésbé szerethető emlékeket is őriznek. Óbuda Napja azonban a 2008-as újraalapítása óta a kerületben élő emberek, családok és közösségek kötetlen társas eseménye.
Mi már, nem hogy nem félünk a helyi közösségek erejétől, de kifejezetten támogatjuk az öntevékeny civil kezdeményezéseket. Akik meglátogatták a Zichy-kastély kertjét, vagy kimentek Békásmegyerre, számtalan egyesület, és alapítvány képviselőjével találkozhattak. Az ő jelenlétük színesíti a mai ünnepet, de ennél fontosabb, hogy önkéntes feladatvállalásuk nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a III. kerület egy szerethető nagyváros képét mutathassa. Az önkéntességnek azonban létezik más formája is, ilyen például a nagy jelentőségű ügyek melletti elköteleződés. A Margit Kórház annak idején az óbudaiak által megvásárolt tégla jegyekből épült fel, most pedig 22 ezer ember állt ki aláírásával kórházunk fejlesztése mellett. Látszik tehát, hogy a kurázsi és a tenni akarás komoly szerepet játszik a városrész fejlődésében. Ezzel együtt gyakran találkozom azzal a kérdéssel, hogy túl a civil erőfeszítéseken, mi szükséges még ahhoz, hogy az ország, vagy épp a város egy-egy pontja igazán élhető legyen?
Az önkormányzat 110 éves épületének homlokzatán, a zászlótartókra két szót írtak elődeink: hit és munka. E kettő mindenképpen szükséges hozzá. Mivel az épület állapota az évtizedek során leromlott megkezdtük teljes renoválását. Jó, hogy a felújítás láthatóvá teszi majd ezt az időtálló iránymutatást. Azt szeretnénk, ha e szimbolikus üzenet minél több emberhez eljuthatna. Jogos elvárás, hogy nyitottak legyünk a mások véleménye iránt, hisz a történelem megmutatta, a tévedhetetlenségbe vetett hit komoly veszélyeket rejt. Szerencsére helyi közéletünkben jó ideje egyetértés van a döntéshozók között abban, hogy Óbuda és az óbudaiak érdeke az első, minden egyéb megfontolás csak ez után következhet. Ez maga az óbudai modell, mely más kerületek számára is példa értékű lehet.
Ami a városépítő munkát illeti, nos, nyilvánvaló, hogy a természeti adottságok, illetve a térség gazdasági lehetőségei nagy vonalakban kijelölik a mozgásteret. Ebben a feltételrendszerben azonban meg kell találnunk a turizmus, egészség, szociális- és közbiztonság vagy épp a kultúra területén azokat az előrelépési lehetőségeket, amelyekre az önök véleménye alapján a legnagyobb szükség van. Ha sorba kellene rendezni a számunkra legfontosabb dolgokat, akkor szinte biztos, hogy a magunk és szeretteink biztonsága kerülne az első helyre. Biztonságban élni Európában, Magyarországon és itt a III. kerületben is. Biztonság azonban nem létezik felelős helyi közösségek hálózata nélkül, ezért törekszünk az intézmények és személyek közti bizalmi kapcsolatok megerősítésére. Érdemes lenne tehát újra bízni a helyiek tudásában, képességeiben és bölcsességében.
Mi ezt tesszük, amikor köztereink alakítása előtt bevonjuk az érintetteket az előkészítésbe. Ez maga a közösségi tervezés, miközben a döntés felelőssége természetesen a mienk. Ennek valódi terhét akkor érezzük igazán, amikor fontos kérdésekben, mint például az árvízi védmű esetében, nincs teljes közmegegyezés. Szerdán ünnepeltük szent Flórián napját, a tűz és árvizek védőszentjét. Amint azt láthatták, szobrát 2012-ben felújítottuk. Óbudát évszázadok óta veszélyezteti a Duna áradása, s bár bízunk szent Flórián őrködő közbenjárásában, úgy gondoljuk, hogy neki is szüksége lesz egy kis segítségre. Ezért a Római-parton, Csillaghegyen és Békásmegyeren élők biztonsága érdekében elengedhetetlen a védmű megépítése. Az árvízi védekezés kapcsán első az emberi élet védelme, ehhez képest minden csak másodlagos.
A kerületben élő emberek, tehát az önök véleménye számunkra az elsődleges iránytű, mely kijelöli a követendő utat, azonban az sem érdektelen, hogy miként látnak bennünket azok, akikre nincsenek közvetlen hatással döntéseink. E tekintetben sincs szégyenkeznivalónk, mert újra elnyertük a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Kerékpáros Magyarország Szövetség közös pályázatán a „Kerékpárosbarát Munkahely” címet. Tavaly márciusban vehettük át a „Fogyatékosságbarát Munkahely” elismerést, októberben pedig megkaptuk az idősek világnapján az Emberi Erőforrások Minisztériumától az „Idősbarát Önkormányzat” díjat is. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata az UNICEF-től kiérdemelte a „Gyermekbarát Település-díjat”, egy iskola felújítással pályázva pedig az Energiaklub „Közbeszerzés zöldebben” díját. Köszönet mindazoknak, akik munkájukkal megalapozták ezeket az eredményeket.
Tisztelt egybegyűltek!
Régről származó vita alapja, hogy az egyéni érvényesülés, az egyszemélyes siker, vagy az összefogáson és szolidaritáson alapuló erőfeszítések visznek-e közelebb bennünket kerületünk jobbá, élhetőbbé és ismertebbé tételéhez? Mivel én régóta a helyi közösségek megtartó és integráló erejében bízom, így munkámat is e közösségek szempontjai szerint alakítom. Márai Sándor ezt úgy fogalmazta meg: Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Úgy gondolom, a közösség támogató erejét mutatják az óbudai díjazottak által elért eredmények. A kimagasló művészeti, gyógyító és sport teljesítmény elsősorban az ő nagyságukat jelzi, azonban általuk Óbuda-Békásmegyer is gazdagodik. Ezért is vagyunk különösen büszkék azokra akik, az önök javaslatai alapján ma átvehetik önkormányzatunk elismeréseit és díjait.
Előre is gratulálok nekik, önöknek pedig, akik ma együtt ünneplik velünk Óbuda Napját, jó időt és kellemes kikapcsolódást kívánok.