Elnök úr, tisztelt játékosok!
Széchenyi István neve hallatán szinte mindenki fel tudja idézni életművének néhány előremutató elemét. A Lánchíd, a Magyar Tudományos Akadémia, a lóverseny, a gőzhajózás, politikai és közlekedési reform tervei, vagy a Hitel, Világ és Stádium című, három, nagy tudományos értekezése mind egy kivételes elme bizonyítékai. A tőle származó idézetek között is az elsők között szerepel a kiművelt emberfők sokaságát említő gondolata, mely egy-egy nemzet erejét hivatott jelezni.
Kevesebben tudják róla azonban, ̶ bár a rá jellemző fáradhatatlan szellemi munkából kikövetkeztethető, hogy szenvedélyes sakkjátékos is volt. A bécsi uralkodói levéltárból előkerült iratok tanúsága szerint 23 sakk könyve volt, melyet a rá jellemző pontossággal tanulmányozott. Történelmi érdekesség az is, hogy a korábbi indítványok ellenére csak 1863 végén sikerült engedélyt kapni a Pesti Sakk-kör megalakítására az akkor már létező magyar királyi helytartótanácstól. A kör egyik befolyásos pártfogója gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István kisebbik fia volt. Az alakuló közgyűlést 1865 januárjában, 32 tag jelenlétében tartották meg, a pulpituson Erkel Ferenc elnökölt.
Bár születésének 225. évfordulójára alkalmából idén Széchenyi emlékévet ünneplünk, ez a mai esemény halálának dátumához, április 8-hoz kapcsolódik. A most megrendezésre kerülő I. Széchenyi szimultán sakkverseny a legnagyobb magyarnak, mint sakkozónak kíván emléket állítani, és egyben hagyományt teremteni. Ha valóra válik az elképzelés, és mától minden év áprilisában megrendezik ezt a sakkot népszerűsítő, figyelemfelhívó emlékversenyt, az sem kizárt, hogy az óbudai sakk barátok nagy újrakezdésének lehetünk a tanúi. Akik már régebb óta figyelemmel kísérik a budapesti sakk életet, tudhatják, hogy 10-15 évvel ezelőtt e sportág fontos központja volt Óbuda. Minél több olyan esemény van, ahol a Csom Istvánnal és a hozzá fogható nemzetközi nagymesterekkel találkozhatnak a fiatalok, annál valószínűbb, hogy megkedvelik a sakkot. A sakk ugyanis azon kevés sportágak egyike, ahol a nagy korkülönbség nem jelent hátrányt egyik félnek sem, különös presztízs csatát annál inkább.
A feljegyzések szerint így volt ez azon a bizonyos áprilisi napon Döblingben is. Széchenyi halála előtti napon délelőtt fogadott fiával, Zichy Henrikkel, este pedig titkárával, Kiss Mártonnal sakkorzott, és majd’ minden játszmát megnyert.
Amennyiben jók az információim, most egy hosszú, több órás küzdelem veszi kezdetét az asztaloknál Csom István olimpiai bajnok nagymester és ellenfelei részvételével. Szeretném azonban előtte megragadni az alkalmat és külön is köszönteni őt, mint az Óbudai Széchenyi Kör elnökét, aki néhány hét múlva városrészünk legnagyobb ünnepén, Óbuda Napján, átveheti a Pro Óbuda kitűntetést.
Előre is gratulálok hozzá, a résztvevőknek jó versenyzést, az érdeklődőknek pedig izgalmas kikapcsolódást kívánok.