| Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten a haragos ég infravörösében. Így indulok. Szemközt a pusztulással Ezért tanultam járni! Ezekért |
S majd este lesz, és rámkövül sarával
|
Tisztelt emlékező egybegyűltek!
Pilinszky János Apokrif című versének kiválasztott sorai a II. világháború haláltáborainak lelki terhét rendkívüli átéléssel tolmácsolják. Mindazt a borzalmat mely a kifosztott és megalázott nemzetek fiainak jutott osztályrészül.
Itt állva, 77 évvel a katinyi bűntény elkövetése után, idén is megemlékezünk a szovjet gyilkosok áldozatairól. Erre kötelez a lengyel néppel vállalt sorsközösségünk és személyes szimpátiáink is. Számunkra, óbudaiak számára a lengyel-magyar barátság hivatalos létezésén túl, közvetlen okunk is van arra, hogy ma itt összegyűljünk. A lengyel történelem – talán mondhatom ezt – sorsfordító pillanatainak kapcsán most együttérzésünket fejezzük ki mindazokkal, akiket nálunk közelebbről érintett mindaz, ami az elátkozott katinyi és szmolenszki erdőben történt.
2010-ben a Varsóból felszálló repülőgépen Lengyelország politikai és katonai elitje, összesen 96 utas indult útnak, hogy a katinyi mészárlás áldozatainak emléke előtt tisztelegjenek. Ismerjük a történteket, közülük senki sem élte túl a légikatasztrófát. A személyes kapcsolat okán és a magyarság melletti őszinte elköteleződése miatt számunkra Andrzej Przewoźnik történész, államtitkár, a Lengyel Nemzeti Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkára halála testesíti meg azt a veszteséget, amit a lengyelség hét évvel ezelőtt átélni kényszerült.
Andrzej Przewoźnik, a kiváló történész, két leány édesapja májusban lenne 54 éves. Volt szerencsém személyesen ismerni őt, így bizton állíthatom, velünk, magyarokkal mindig különös rokonszenvvel viseltetett. Történészként kiemelt figyelmet szentelt a magyar-lengyel sorsközösségnek, s számtalan magyar vonatkozású történelmi, irodalmi könyv lengyelországi kiadásában vett részt. Közreműködésének köszönhetjük mások mellett id. Antall József emlékiratainak, valamint magyar írók, újságírók lengyel vonatkozású írásait tartalmazó kötetének lengyelországi megjelentetését.
Az általa vezetett intézmény mindig nagylelkűen támogatta a lengyelországi magyar emlékhelyek, katonasírok, valamint a lengyel-magyar barátság kiemelkedő személyiségei emlékének megőrzését.
Az ismert magyar közmondás szerint nem csap a villám kétszer ugyanabba a fába. Nos, a Szovjetunió, illetve Oroszország a lengyel tapasztalatok alapján biztosan kivétel. A XX. századi, majd a közelmúltbéli tragikus események arra tanítottak meg bennünket, hogy óvatos körültekintéssel viszonyuljunk olyan országokhoz, ahol minden-, és mindennek az ellentéte is megtörténhet. A repülőgép-szerencsétlenség bekövetkezése is adhat okot gyanúra. Az esemény 7. évfordulóján, az Uránia moziban mutatták be Antoni Krauze Szmolenszk című filmjét, mely – fogalmazzunk óvatosan – nem zárta ki az orosz manipuláció lehetőségét.
Tisztelt megemlékezők!
A II. világháborúról, a katinyi mészárlásról, a varsói felkelésről, majd a szovjet diktatúra hazugságairól, az erőszakkal kikényszerített hallgatás korszakáról Andrzej Przewoźnik szinte mindent tudott, e tárgykörben sokat publikált. Már a Jagelló Egyetem történész szakos hallgatójaként a második világháború témakörével foglalkozott, majd magyar témájú szakdolgozatával szerezte meg a diplomáját. Már tudományos munkatársként tett indítványára mutatták be a Terror Háza Múzeumban elsőként a nagy katinyi emlékkiállítást, és ugyancsak az általa megszerzett és adományozott támogatásnak köszönhetően jöhetett létre az Új Köztemető 301-es parcellájában az 1956-os forradalom magyar–lengyel áldozatainak emlékműve is. Sólyom László köztársasági elnök 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje érdemrenddel tüntette ki. Igaz emberi arcát, határozott kézszorítását azonban akkor ismerhettem meg, amikor az itt látható emlékműnek az elkészítése és felállítása kapcsán személyesen is találkozhattam vele.
1940-ben, az oroszországi erdőkben lengyel tisztek és főtisztek-, összesen 23 ezer lengyel hazafi holttestét temették el. Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént. írja Pilinszky János. Nos, az erdők valóban szent helyek, mert – amint ezt tudjuk, mindez megtörtént.
Andrzej Przewoźnik katinyi tragédiával kapcsolatos kötete megjelenését már nem érhette meg, váratlan halálával a mi barátságunknak is vége szakadt. Bevallom, különös érzés a Katinyi Mártírok parkjában, emléktáblára vésett névvel viszontlátni őt. Halála jelentős veszteség mindkét nép számára.
Elfogadva a Teremtő akaratát, most arra kérem önöket, hogy hajtsuk meg fejünket Andrzej Przewoźnik-, a lengyel és a magyar nép közti barátság, valamint Varsó és Óbuda kapcsolatának szimbolikus alakja előtt.