Tisztelt pedagógusok, diákok, tisztelt ünneplő egybegyűltek!
Azt hiszem, hogy kevesen vannak a jelenlévők között, akik még vissza tudnak emlékezni az iskola megnyitásának időszakára. Én magam is csak 11 éves voltam, épp általános iskolás, tehát kevéssé követtem figyelemmel a város máig ható változásait, a panel épületek elterjedését, a Kádár Jánosnak adományozott Nemzetközi Lenin-békedíjat, de még Elvis Presley utolsó koncertjét sem. Tanultunk, és persze a barátaimmal igyekeztünk olyan elfoglaltságot találni magunknak, aminek a részleteibe most nem mennék bele.
Ha ebbe az iskolába jártam volna, lehet, hogy a sport még nagyobb szerepet kap az életemben, hisz itt már a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettek rá. Lebetonozott sportpálya, kínai fehér tornacipő, fehér atléta háromszögében zajlott akkoriban a testnevelés. Hátramaradt mementóként még ma is számos iskolaudvaron látható a jól ismert, töredezett burkolatú beton sportpálya. Itt a Harrerben azonban a sport iránti elkötelezettség négy évtized alatt sem veszített erejéből, majd’ tíz évvel ezelőtt az MLSZ OLLÉ programja keretében ma már a becsúszó szerelést is megengedő, korszerű műfüves focipályán lehet focizni.
Amikor arról hallunk, hogy egy iskola angol tagozatos osztályt indít, nem kapjuk fel a fejünket, ha azonban azt is hozzátesszük, hogy ez 1981-ben történik, annak azért már van, – pestiesen fogalmazva: sportértéke, hisz az iskola vezetésének akkori döntése egyfajta állásfoglalásként is értelmezhető. Nem sokan vállalták akkoriban, hogy a gyerekek érdeklődésének homlokterébe állítsák a nyugati társadalmak megismerésének nyelvi lehetőségét. Ez tehát egyértelműen Kocsis János alapító igazgató úr és munkatársainak érdeme. A döntéssel sikerült a nyelvoktatás irányát kijelölni, aminek egyenes következményeként tekinthetünk a jelenleg is működő Világnyelv programra, az emelt szintű, tartalom alapú angol nyelvoktatás módszerére. A 2015-ben elnyert mentoriskola címre a program megalkotói, az oktatók és a diákok közös munkájának elismerése.
Gondolom, hogy ebben az iskolában a diákok nagy többsége tudja, hogy ki volt Harrer Pál. Az intézmény névadójának, Óbuda első polgármesterének szobrát hét évvel ezelőtt avattuk fel a Fő téren. Az iskola ekkor már egy évtizede viselte Harrer nevét, így természetes, hogy az iskola diákjai is közreműködtek az ünnepi eseményen. Bár a névadó Harrer Pál polgármesteri minőségében csupán egy évig állt a város élén, azonban már 1850-től majd negyven éven át szolgálta hivatali munkájával az itt élő embereket. Iskolátok szintén 40 éve működik, és a mára elnyert karakteres arculatát, saját stílusát tiszteletreméltó hagyományaival együtt a diákok, mai és egykori oktatók közösen alakították / alakítottátok ki. A „Harrert” közelebbről ismerők a környék elismert, jó hírű iskoláinak egyikeként tartják számon, s erre mindannyian büszkék lehetünk. Ahhoz, hogy ez az elkövetkezendő időszakban is így maradjon, továbbra is minden támogatást igyekszünk megadni.
Végezetül szeretném kifejezni köszönetemet Balogh Éva igazgató asszonynak figyelemreméltó szakmai munkájáért, és kollégáinak a mindennapi erőfeszítéseikért. Azt kívánom önöknek és minden velünk ünneplő jelenlévőnek, hogy őrizzék továbbra is e tisztes múltra visszatekintő intézmény jó hírét, s munkájuk által tartsák meg a jövőben is olyannak, mely egy szerethető iskola képét vetíti az óbudai diákok és szüleik elé.