Tisztelt intézményvezető úr, tisztelt egybegyűltek
Bizonyára Önök közül is sokan találkoztak már önkormányzatunk szlogenjével, mely így hangzik: óbudai közösséget építünk! – de vajon mit is jelent mindez részletesebben?
Egy-egy helyi közösség csak akkor tölti be szerepét, ha annak tagjai nemcsak ismerik egymást, de mernek közösséget vállalni a többiekkel. A szabadság hajlandóság arra, hogy másokért felelősséget vállaljunk. – olvassuk Friedrich Nietzsche sorait. A közösségi ember túllép saját közvetlen érdekein és lépéseket tesz, támogatást nyújt a rokoni, hozzátartozói körön kívül lévő embereknek. Óbudai közösségünk megtartó ereje ezen alapul, és a különböző civil szervezetek mellett ez a ház-, és az önök munkája is ezt közvetíti a rászorulók felé.
Nagy szükség van erre, hisz a felelősség ma is sokak számára valamiféle elvont fogalom. Sokan saját boldogulásuk érdekében sem képesek kellően felelős döntéseket hozni. Bár a segítő szakemberek nem menthetnek fel senkit a saját sorsuk alakításának felelőssége alól, de ennek terheit átmenetileg átvállalhatják. Megteremthetik az önálló életvezetés feltételeinek kereteit és a közösségi szabályok megismertetése, illetve elfogadtatása által közelebb vihetik klienseiket az élhetőbb mindennapokhoz.
A közösség megtartó ereje nem valamiféle jámbor jószívűségből fakad, hisz mindannyiunk közös érdeke, hogy a nehéz helyzetbe került emberek vagy családok mielőbb saját lábukra állhassanak és visszailleszkedjenek a közösség aktív tagjai közé. A családsegítő munka struktúrája épp ezt a kívánatos ívet képezi le: azaz a Családok Átmeneti Otthonából az itt lakók kiléptető lakásokba kerülnek, majd a cél szerint végül saját otthonba. Önkormányzatunk az otthonból kikerültek közül 2016-ban nyolc családot juttatott szociális bérlakáshoz.
A sikeres visszailleszkedés alapvető feltétele azonban a mielőbbi mentális és fizikális egészség visszaszerzése. Az elmúlt évben a Családok Átmeneti Otthona 31 szülőnek, 2 várandós anyának és összesen 46 gyermeknek nyújtott áthidaló megoldást egyrészt a lakhatási-, másrészt az életevezetési problémára.
Sajnos az igény mindig magasabb, mint az ellátó kapacitás, ám a Víziorgona utcai intézményben így is 40 rászoruló kaphat 12 hónapos elhelyezését, a 10 kiléptető lakásban pedig további 48 férőhely áll rendelkezésre.
A szociális munkások tapasztalatai szerint a rászorulók köre is változik: az egyszülős családmodell az otthonban már nem kizárólagosan anya és gyermek vonatkozásában értelmezhető, az elhelyezést kérők esetében már megjelent a gyermekét egyedül nevelő apa is. Ahhoz hogy számukra az igazi otthont jelentő komfortot megteremtsük, novemberben megkezdtük, és most be is fejeztük az épület teljes körű felújítását. El kell mondanom, hogy bár igyekeztünk külső forrásokat is bevonni, a 100 milliós nagyságrendű beruházást végül saját erőből valósítottuk meg. Amint láthatják megtörtént a teljes nyílászáró és parketta csere, a vizes blokkok és az elektromos hálózat felújítása és új térelválasztókat is beépítettek. A festés-mázolás után a tűzhelyek és a konyhabútorok régóta tervezett cseréjére, valamint a teljes kertrendezésre is sor került.
Bízom abban, hogy legalább részben sikerül az itt látható megújult lakótérrel enyhíteni valamennyit azoknak a terhein, akik mindezt igénybe venni kényszerülnek. Kérem, hogy vigyázzanak rá, hogy az itt látott körülmények még sokáig szolgálhassák a segítő munkában résztvevő szakembereket és a klienseket egyaránt.