Tisztelt ünneplő egybegyűltek, hölgyeim és uraim!
Bizonyára már önök is feltették maguknak a kérdést, hogy az a világ, amely jelenleg körbevesz bennünket, szebb-e, élhetőbb-e mint az, amelyikben önök fiatal felnőttként aktív éveiket töltötték. Vajon erre gondoltak-e, amikor a szabadabb életről és az ember előtt álló lehetőségek kitágításáról esett szó néhány évtizeddel ezelőtt…
A mérleg mindkét serpenyőjében komoly indokok kerülhetnek, ezen felül pedig ott van az életkor növekedésével együtt járó nosztalgia, mely jelentős mértékben képes befolyásolni a véleményünket. Mindezzel együtt óvnék mindenkit a „régen minden jobb volt” hangoztatásától, hisz ez egyfelől általánosító leegyszerűsítés, miközben – tudományos életminőség vizsgálatok alapján kijelenthető – az egész társadalom vonatkozásában nem is igaz.
Az ötvenes évek rettegett időszakában egy csomag kakaónak, vagy egy váltás szép ruhának jobban tudtak a gyerekek örülni, mint most egy drága és minden digitális igényt kielégítő táblagépnek. Úgy gondolom, hogy az általános szegénység és a kényszerítő körülmények ellenére bizony van valami, amit mégis kicsit irigyelhetünk az önök fiatalságából, ez pedig az a fajta közösségi élet, amit épp a hivatalos tiltása tett erőssé, titkossága pedig izgalmassá. Teher alatt nő a pálma, szokták mondani, s valóban, mintha az akkor élő emberek szívesebben töltötték volna egymás társaságában az idejüket. A közösségi alkalmaknak, sporteseményeknek, táncdalfesztiváloknak nagyobb volt a visszhangja, mint bármelyik mai csillogó show műsornak, vagy bajnoki labdarúgó mérkőzésnek. Azóta mintha csökkent volna a közügyek és az egymás iránti érdeklődés is.
Itt, Óbudán már régóta igyekszünk ezeket a tendenciákat fékezni, s ehhez nagy segítséget jelent Müller Istvánné, Pannika által irányított intézményhálózat. Az idősklubok programjai és eseményei által a nyugdíjas évek sem telnek élmények nélkül. Az ember legfontosabb szükséglete a többi ember társasága – idézhetjük Jan Gehl dán városépítész szavait, és vele egyetértve ehhez igazítjuk az önöknek szóló ajánlatainkat. Ezúttal a Vígszínház különböző előadásaira biztosítottunk az időseknek jegyeket, mert úgy gondoltuk, hogy anyagiaktól függetlenül önöknek is jár a kulturált szórakozás élménye. A lehetőségekhez képest igyekszünk az önök rendelkezésére álló intézményeinket is megújítani, épp a múlt héten adtuk át a Derűs Alkony Gondozóházat, melyet Varga Mihály miniszter úr közreműködésével sikerült korszerűsíteni. Ami pedig a jövőre vonatkozó elképzeléseinket illeti, nos, azokat a nemrég elfogadott Fischer Ágoston Programban foglaltuk össze. A konkrét intézkedések sorából most csak hármat emelnék ki, hogy a figyelmükbe ajánlhassam: Az óbudai betegápolási díjat 24800 forintról 28500 forintra szeretnénk emelni. Az óbudai gyógyszertámogatást kiterjesztjük a gyógyászati segédeszközök vásárlására is, míg a lakhatási támogatás keretében a közüzemi díjhátralékosok számára 2000 helyett már 3000 forinttal ösztönözzük az előrefizetős mérőórák felszerelését.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az idősek világnapjának megünneplése a III. kerületben már hagyományosnak mondható, s ilyenkor nem hiányozhat egy valóban színvonalas előadás. Ezúttal a Virtuózok produkciója számít a figyelmükre, melyhez a magam és az önkormányzat nevében is jó szórakozást kívánok önöknek.