Advent Óbudán megnyitó – 2017

Tisztelt ünneplő egybegyűltek!

A mai nappal elérkezett az év vége legnagyobb ünnepének kezdete. A jól ismert hétköznapok egyformaságát az ádvent első hétvégéje megtöri és sokunk számára új tartalommal tölti meg, új megvilágításba helyezi. A sötétséget emberi erővel, saját eszközeinkkel igyekszünk eloszlatni, saját magunk megnyugtatására fényárba öltöztetjük a tereket és az épületeket is. Ami tehát a közelgő karácsony külsőségeit illeti, nos, ezen a téren nem lehet egyetlen városlakónak sem oka panaszra. Az ádventi időszaknak ez kétségtelenül szép kísérője, de a lényegéhez vajmi kevés köze van.

A napokban kezembe vettem Kassák Lajos válogatott műveit tartalmazó kötetét. Istenes versei közül, Fohász a csillagokhoz címűben a mai ember fülének szokatlanul kemény mondatokat találunk.

Szegény jószág, ki csak zabálni áll a jászolhoz
s nem látja meg a csillagot a gyermek feje felett!

Bizony ezek a sorok napjaink körülményeinek ismeretében talán még aktuálisabbak, mint 1939-ben, amikor íródtak. Ezekben a hetekben sokan és sok helyen figyelmeztetnek arra, hogy a várakozás időszakában figyeljünk a belső iránytűnk érzékeny iránymutatására, és osszuk meg másokkal a nekünk jutott anyagi és lelki javakat. Ettől az önzetlen odafordulástól leszünk ugyanis mások, mint a versben is megidézett ösztönlények.

Ebben az egyre inkább értékeit vesztő miliőben azt remélem, hogy az ádventi koszorún meggyújtott gyertya fénye világosságot hoz az emberek fejébe és szívébe. Növekedjék a fény mely karácsonykor, Krisztus születésével a földre érkezett.

Amikor készültem erre a beszédre, eszembe jutottak, Nagy Szent Leó pápa szavai. Meglepő, hogy az időszámításunk szerint 461-ben meghalt katolikus egyházfő mennyire korszerű, mondhatni modern gondolatokat fogalmazott meg. Nagyon jól illeszthető a mai idők karácsonyához, ezért engedjék meg, hogy hosszabban idézzek tőle. Egyik karácsonyi beszédében ezt mondja: „Amikor Megváltónk megjelenését alázattal ünnepeljük, azt jelenti, újrakezdést ünnepelünk.” A régi utat – így mondja Leó pápa – karácsonykor elvágjuk, és megtesszük a lépést az új ember felé. Életünk új minőséget kap: Nem vagy hozzákötve a múlthoz, élted sérüléseihez a szüleidtől átvett, állandóan utadba álló régi mintákhoz. Az Isten maga kezd veled újat, amikor kisgyermekként valóságodba lép. Megszabadít a kényszertől, és segít magadat a múlt által definiálni. Bárhogyan is néz ki életed története, bármi nyomaszt, magad mögött hagyhatod és újrakezdheted, mivel maga az Isten kezdi veled újra.

Nos, tisztelt ünnepkők, kívánok önöknek az év vége felé kellő elszántságot az újrakezdéshez, a magány enyhítéséhez. Közös ádventünk nyitányaként végezetül szeretném figyelmükbe ajánlani a Fő tér jégpályáját, a fiataloknak a korcsolyázás örömét, illetve a vásár ízeit, italait. Mi már egy évtizede arra törekszünk, hogy megteremtsük a kikapcsolódás feltételeit, hisz tudják önök is, hogy az ember legfőbb szükséglete a másik ember társasága.

Köszönöm a Pap Zoltán igazgató úrnak, és a Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. munkatársainak e gyönyörű kivilágítást, Lőrincz Edinának, Virág Erzsébetnek és Gryllus Vilmosnak az autentikus program kínálatot.

Istentől áldott adventi napokat kívánok mindannyiuknak.