Tisztelt művészetbarátok, kedves egybegyűltek!
A modern magyar képzőművészeti alkotások közönségének és gyűjtőinek szempontjából a bel-pesti galériák, aukciós házak és a szentendrei kiállító terek kétségtelenül izgalmas és meghatározó helyszínei. E két pont vonzáskörének metszetében található jelen kiállításunk, így bátran kijelenthető, hogy városrészünk is egyre többet profitál a Budapest, Szentendre tengelyen való művészeti mozgásokból.
Regös Anna és férje, István saját ambícióik mentén tovább tágították az említett teret, amikor a szentendrei Palmetta Design Galéria után Budán, a Bartók Béla úton is megnyitották, az azonos nevű Textilművészeti Galériát. Ez a jelenlét számomra azért is különösen kedves, mivel mindkét helyszín fontos állomása volt fiatalságomnak: a Szent Imre városban nőttem fel, gimnáziumi éveimet pedig Szentendrén töltöttem. Jó pár évvel később, ugyancsak Szentendrén találkoztam velük először, s már akkor úgy gondoltam, hogy amivel ők foglalkoznak az valóban értékes és ezért figyelemre érdemes. Így visszagondolva talán csak azt sajnálom, hogy nem Óbudára került a galériájuk, de remélem, hogy a Goldberger Textilipari Múzeumban azért módunk lesz az Anna által készített anyagokat viszontlátni egyszer.
Emlékszem, Szentendrén a Vajda Lajos Stúdió égisze alatt olyan keresett alkotók dolgoztak a nyolcvanas években, mint Bukta Imre, Aknay János, ef. Zámbó István vagy Szirtes János. Regős István formálisan ugyan nem tartozott ehhez a közösségéhez, de művészi alapállásuk rokonítható. A ma már kultikusnak nevezhető Artéria Galéria létrehozásában is szerepet vállalt, ahol az előbb említett neoavantgárd csoport tagjainak is megjelenési lehetőséget nyújtott.
Ma este, itt az Esernyős galériában Urbánus szövetek cím alatt összefoglalt együttes egyfajta keresztmetszetet ad az alkotó pár munkáinak legjavából. Az elrendezés sem véletlen, a férfi és a nő kettőssége, egymás kiegészítése köszön vissza a térbeli elhelyezésen. A tartalmat illetően óbudaiként úgy érezhetjük az átlagosnál talán közelebb állnak hozzánk az itt kiállított képek. De vajon miért?
Kétségtelen, hogy Óbudának a Hajógyári szigettel és a Duna-parttal van egy olyan sajátos atmoszférája, amely nem csak az ide látogató turistákra, de a különböző művészeti ágak képviselőire is nagy hatást gyakorol. Nem véletlen tehát, hogy itt is tetten érhető ennek ábrázolása, noha a korábbi, tematikus tárlatok koncepciója nem köti a két művészt, Annát és Istvánt. A festmények vállaltan a múltra reflektálnak, régebbi emlékeket, érzéseket idéznek a maguk szürreális, másutt groteszk, mégis pontos formanyelvén. A textilek különös geometriája szabad asszociációkra ad lehetőséget, jelezve az alkotó különös kísérletező kedvét.
Amint azt sokan tudják, e mai esemény a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósul meg, és része a Budapest ArtWeek programjának is. Önkormányzatként fontos célunk, hogy észak-Budát a kortárs képzőművészet térképére helyezzük, a gyűjtők, alkotók és persze az értő közönség számára is meghatározó helyszínné tegyük. Azért is érdemes az érdeklődőknek figyelni az Esernyős Galéria programjait, mert a pályájuk elején álló képzőművészek ma már fontos megmutatkozási lehetőségként tekintenek rá. Kiírt pályázataink is ezt a tendenciát kívánják erősíteni, ez tükröződik a meghívott alkotók kiválasztásában is, nem utolsósorban pedig azokban a köztéri kiállításokban, melyeket nyaranta a Kórház utcában bárki megtekinthetett.
Nos, tisztelt egybegyűltek, e mai kiállítás lehetőséget teremt, hogy közös múltunk töredékeinek megformálása által újraértelmezzük mindazt, amit egykor önök, én, és maguk az alkotók is szerettek vagy épp elutasítottak, aminek részesei voltak / voltunk.
Személyesen is örülök Anna és István óbudai jelenlétének, köszönöm az Esernyős Galéria munkatársainak, hogy munkájukkal hozzásegítenek bennünket az itt bemutatott tárlat és a benne lévő művészi látásmód megismeréséhez, önöknek köszönöm, hogy eljöttek, e kulturális alkalomhoz mindannyiuknak inspiráló időtöltést kívánok.