Polgármester asszony, alpolgármester úr, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaink!
Az évek múlásával az ember egyre jobban ragaszkodik a biztosnak tűnő dolgokhoz, melyek az állandóságot és stabilitást jelentik számára. Születésnapok, nemzeti ünnepek, ismert városok, megszokott útvonalak. Nos, valahogy így vagyok én is Varsó-Bemowoval, hisz az elmúlt 20 év olyan impulzusokkal és kapcsolatokkal gazdagított, amiből mindig erőt lehet meríteni. Természetesen Óbuda más településekkel is fenntart testvérvárosi kapcsolatot, csíkszeredai barátainkkal a nemzeti érzés is összeköt. A mi esetünkben a történelmi megalapozottságú lengyel-magyar barátság ad különleges súlyt az együttműködésnek. Egymás nemzeti hőseinek és vértanúinak kölcsönös tisztelete városrészünk köztereinek elnevezésében is visszatükröződik, kortárs lengyel képzőművészek előtt szélesre tártuk az Esernyős Galéria kapuját. Önkormányzatunk, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségével és a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzattal közösen rendszeresen megrendezi a középiskolások magyar-lengyel történelmi csapatversenyét és a cserediák programunk is sikeres.
A kilenc évvel ezelőtt, közösen alapított Bem József Díjat a lengyel-magyar kapcsolatok és barátság elmélyítését célzó munka elismeréseként adjuk át minden évben. Ez a kitüntető díj a városaink között fennálló partnerség és a nemzeteink közti barátság biztos alapjának szimbóluma. Március 15-én önöktől Engelmayer Ákos vehette át a kitüntetést. Örömömre szolgál, hogy mi most Konrad Sutarskinak nyújthatjuk át. Író, költő, de műfordítói munkái is azt hiszem sokak előtt ismertek, nem véletlen, hogy nemrég József Attila Díjat vehetett át az emberi erőforrások miniszterétől. Különös véletlen, hogy épp ma van József Attila születésnapja, ami 1964 óta azt is jelenti, hogy április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. Engedjék meg tehát, hogy ebből az alkalomból Ady Endre, Ének a Visztulán c. versének első és utolsó versszakát ide idézzem:
Isten vidám úr a Föld fölött:
Lengyelországot Isten óvja.
Polónia a vidám rabok
S törött sajkások víg hajója.
Isten vidám úr a Föld fölött,
Minden fajzatnak üdvössége.
Az Isten: Élet – halleluja –
S az Életnek nincs soha vége.
E vers az 1906-os varsói gyilkosságokra adott életigenlő válasz, egyfajta irodalmi mementó, de akár húsvét üzenete is kiolvasható belőle.
De térjünk vissza a mai nap díjazottjára. Konrad Sutarski személye sosem a tudós, művész vagy diplomata hűvös távolságtartását idézte. Számomra mindig egy barátságos, nagy tudású, mégis kedves-, közülünk való ember benyomását keltette. Biztos vagyok benne, hogy Bem József Díjunk jó kezekbe kerül.
Végezetül, azt hiszem nincs más feladatom, mint hogy köszönetet mondjak önöknek, amiért elfogadták meghívásunkat. Szeretném még egyszer megköszönni mindazok munkáját, akik évtizedek óta fenntartják és ápolják városaink közti gyümölcsöző viszonyt. Bízom a további folytatásban.
Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak.