Ősszel önkormányzati választások lesznek, ezért arra kértük a kerület vezetőjét, Bús Balázs polgármestert, hogy értékelje a mögöttünk hagyott 5 évet, és készítsen mérleget azokról a már elvégzett és a még előttünk álló feladatokról, melyek a III. kerületben élő polgárok figyelmére érdemesek.
2014-ben harmadik alkalommal választották polgármesternek, októberben a negyedik ciklusára készül. A kerület szempontjából mit tart az elmúlt 5 év legjelentősebb fejlesztéseinek?
Azt tartom a legfontosabbnak, hogy folytatni tudtuk azt a közösségépítést, amit korábban elkezdtünk. Döntéseink előkészítésébe bevontuk a lakosságot, a vállalkozókat, a civil szervezeteket, a képviselőtestület pedig szinte egységesen állt mögöttünk. A kerületi képviselőkkel jól együtt tudtunk működni, változás is csak egyszer történt összetételében, amikor egy szocialista képviselő előzetes letartóztatásba került, és lemondott.
A pártpolitikának minimális szerepe volt a mindennapi munkában. Mind a fővárossal, mind a kormánnyal harmonikus viszonyt alakíthatunk ki, így a fontos projektekhez meg tudtuk szerezni a támogatásukat. 4 éve minden fejlesztést közösségi tervezéssel valósítunk meg.
Ennek köszönhetően 19 tér- és parkfejlesztési, 9 forgalomtechnikai, 1 városképi, 2 iskolaudvar-fejlesztési és 2 építési szabályzat megalkotására vonatkozó projekt, tehát 2019 nyaráig összesen 33 ilyen fejlesztés jöhetett létre.
A jelenlegi helyzetben az önkormányzat bevételei jóformán csak a működésre elegendőek, így nem lett volna lehetőség például a Békásmegyeri Piac megépítésére, melynek első ütemét idén befejeztük, a második ütemét pedig jövőre fogjuk a kormányzati támogatásnak köszönhetően.
A másik nagy projekt a Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő, mely fővárosi beruházás volt. Sokat küzdöttünk korábban, hogy a csillaghegyi strand ne zárjon be, természetes tehát, hogy részt vettünk a tervezésében.
A közösségi tervezésben megvalósuló közterületi fejlesztéseket is érdemes megemlíteni. A Holdudvar parkot a Főváros TÉR_KÖZ pályázata támogatta, a Mészkő park pedig kormányzati támogatással valósult meg. Ezek jól példázzák, miként válhat valósággá egy civil szándék önkormányzati támogatással és kormányzati együttműködéssel.
A szubszidiaritás elve, amit személy szerint is fontosnak tartok, hogy amit helyben meg lehet csinálni, azt helyben csináljuk meg, és csak azt delegáljuk magasabb szintre, amit nem tudunk mi magunk elvégezni.
Az említett fejlesztések mellett a kerületi lakók komfortját, életminőségét milyen további újdonságok javították?
Közösségünk idősebb tagjait célozta a Heltai Jenő Idősek Klubja megnyitása, a kulturális szolgáltatások színtereit pedig a Szindbád Közösségi Iroda és Rendezvénytér, az új Ezüsthegy utcai könyvtár, valamint az Esernyős Galéria átadásával bővítettük. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a helyiek számára minden kerületi múzeum ingyenesen látogatható. A Békásmegyeri Piac az ott élőknek hozott új lehetőségeket, és nem csak a bevásárlásban. A kikapcsolódásra vágyók, a kisgyermekesek számára épült a Boldog Sándor István Park és a Holdudvar park, a III. Kerületi TVE telepén pedig az aktív mozgás hívei és a sportolók vehették birtokba az új uszodát és a megújult sporttelepet.
Mi az oka annak, hogy az önkormányzat pusztán saját erejéből nem képes nagyobb volumenű fejlesztésekre?
Kisebb dolgokat így is meg tudunk valósítani, de amikor átalakították az önkormányzati hatásköröket, például amikor elkerült tőlünk az oktatási feladat, akkortól már a forrásokra sem számíthatott az önkormányzat. A jelenlegi helyzetben tehát az a legfontosabb feladatunk, hogy a nagy infrastrukturális fejlesztésekre a következő időszakban pénzt találjunk.
Az önkormányzat gazdálkodása egyébként rendben van, a bevételek fedezik a kiadásokat?
Igen. Teljes mértékben rendben van, még úgy is, hogy nagyon sok feladatot vállaltunk önként. Az oktatás területén például annak ellenére, hogy az iskolák elkerültek tőlünk, Iskolaudvar Fejlesztési Programot indítottunk, de a gyermekek ingyenes úszásoktatását is támogatjuk. Azt is látni kell azonban, hogy ha fejleszteni akarunk, ahhoz pályázati forrásokra is szükség van. Ha nem tudjuk az államhoz vagy a Fővárosi Önkormányzathoz fűződő jó viszonyt fenntartani, akkor Óbuda fejlődése megreked. Nem biztos, hogy ezt pártpolitikai alapon érdemes felborítani. Kizártnak tartom, hogy egy zuglóitól több támogatást kaphatnának a III. kerületi törekvések, mint az óbudai Tarlós Istvántól, aki mindig nyitott volt, és támogatta a kéréseinket.
Az önként vállalt feladatokra visszatérve – úgy emlékszem, épp ezek váltak kritika tárgyává például a kultúra vonatkozásában.
Önkormányzatunk felvállalta, hogy minőségi kultúrát biztosít a kerület polgárainak, megtiszteli őket azzal, hogy nem csak a legolcsóbb kulturális termékeket kínálja. Ennek természetesen ára van, de a kultúra ugyanúgy jár a közösségünk tagjainak, mint a szociális biztonság vagy az egészségügyi ellátás, ezeket tehát komplexen kell kezelni.
Az elmúlt időszakban sok szó esett az óbudai közösségépítésről. Mi a célja, és kik a szereplői?
Röviden: mindenki résztvevője lehet. Fontosnak tartom, hogy a lakótelepi környezetben is létre tudjanak jönni emberi kapcsolatok, hisz ahogy Jan Gehl dán építész a közösségi terek alakítása kapcsán találóan megjegyezte: az ember legfőbb szükséglete a többi ember társasága. Nagyon sok magányos ember él szegregáltan, főleg a lakótelepeken. A közterületek újraépítésének már a tervezési folyamata is közösségformáló esemény, de az új közösségi házakat és a máltai játszótereket is ezért hoztuk létre.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az egyik legnagyobb civil szervezet a kerületben, milyen az önkormányzat többi civil szervezethez fűződő viszonya?
Közel száz civil szervezettel van élő kapcsolatunk. Ezek nagyon szerteágazó feladatokat látnak el, de mindegyik kiegészíti valamilyen szinten az önkormányzat munkáját. Emellett természetesen részt vesznek a társadalom életének mindennapjaiban, a máltaiak például önkormányzati feladatokat látnak el, a többiek kisebb léptékű, de ugyanolyan fontos részterületeken dolgoznak. Megtisztelő, hogy számos civil szervezet támogatja azt a közösségépítő politikát, amit csapatommal kialakítottunk.
Sokak számára az egyik legfontosabb a lakókörnyezet biztonsága. Óbuda hol helyezkedik el a budapesti közbiztonsági rangsorban?
A kerület rendőrkapitánya arról tájékoztatott, hogy a regisztrált bűncselekmények tovább csökkentek: 2011-ben 7416 bűncselekmény történt, 2018-ban ennél jelentősen kevesebb, csak 2860. A személygépkocsik is nagyobb biztonságban vannak. 2012-ben még 492-t loptak el, tavaly már csak 41-et. Azt mondhatom tehát, hogy a fővárosi, budai kerületek között Óbuda az egyike a legbiztonságosabbaknak. A kerületben jelentős mértékben kiterjesztettük a térfigyelő kamerahálózatot, így összesen már 108 kamera működik nálunk, és a bővítést folytatjuk.
Láthatóan kampánytémává vált az egészségügy kérdése. Ön hogyan látja ezt a kerület vonatkozásában?
2007-ben az akkori szocialista kormányzat a Szent Margit Kórházat be akarta zárni, és a Szent János Kórház egyik osztályává kívánták degradálni. Miközben tiltakoztunk ellene, azon gondolkoztunk, hogy hogyan lehet a Szent Margit Kórházat megmenteni, illetve azokat a jól működő ellátásokat megőrizni, amelyek a kórházban voltak. Ekkor kezdtük el a szakrendelőben az egynapos sebészetet fejleszteni, innen indultak az egészségügyi fejlesztéseink. Végül a Szent Margit Kórház munkánk nyomán és Tarlós István főpolgármester közbenjárására megmenekült, sőt, gazdasági és szolgáltatási szempontból a város egyik legjobban működő kórháza lett. Érdemes megjegyezni, hogy azóta az Egészséges Budapest Program keretében több mint ötmilliárd forintot nyertünk el a szakrendelők fejlesztésére, emellett kidolgoztuk az Örlős Endre Programot, amely orvosi és gyermekorvosi rendelők megújítását tartalmazza. Amióta polgármester vagyok, három baloldali országgyűlési képviselővel dolgoztam együtt, de ha megkérdezné valaki, milyen segítséget kaptak tőlük az óbudaiak, nehezen lehetne rá válaszolni. Baloldali érzelmű emberek – véleményem szerint – sokkal jobb képviselőket érdemeltek volna, mint amit a baloldali pártok rájuk tukmáltak.
Az út- és csatornahálózat, a parkolás, illetve a (tömeg)közlekedés helyzete nem választható el élesen Budapesttől. Ezeken az infrastrukturális területeken hol tart most a III. kerület?
A közlekedés és a parkolás összefügg, ezzel még sokat kell foglalkoznunk a jövőben. Nem lenne szükség a III. kerületben a fizetőparkolásra, ha az agglomerációs nyomást a városhatáron meg lehetne állítani. Ehhez kapcsolódik a 10-es és 11-es út összekötése, amivel a teherforgalmat ki lehetne szorítani Belső-Óbudáról. Ez esetben sokan az agglomerációból érkezők közül nem az Árpád hídon, hanem a Megyeri hídon mennének át Pestre. Ugyanilyen fontos kérdés az 1-es villamos meghosszabbítása az esztergomi vasútig. Ezt egyébként a 2021–2024-es időszak feladatait összegző Budapesti Mobilitási Terv is tartalmazza. 10-15 éves időtávlatban pedig szükséges a HÉV föld alá vitele. Sokkal élhetőbb lenne a környék, ha megszűnnének a HÉV szintbeli kereszteződései, ha megszűnne a HÉV-vonal területelválasztó hatása, mert akkor sokkal gyorsabban lehetne bejutni a városba. A jövő másik nagy feladata a csapadékvíz-elvezetés megoldása, ezzel összefüggésben pedig a szilárd burkolatú úthálózat teljes kiépítése. Itt további infrastrukturális fejlesztésre lesz szükség, melyet a Főváros segítségével, állami forrásból lehet megvalósítani.
Sokan úgy tartják, Óbudán van az egyik legkiterjedtebb szociális védőháló. Ez jelentős részben az időseket érinti. Milyen szolgáltatásokat nyújt az önkormányzat az idősek számára?
Az elmúlt ciklusban két új idősek klubját nyitottunk meg. E korosztály létszáma folyamatosan növekszik, én pedig fontosnak tartom, hogy megőrizzük aktivitásukat. Ez nem csupán szociális kérdés, jelentős részben kulturális dimenziója is van, hisz az idősek klubjaiban különböző kulturális programok révén nívós kikapcsolódást, feltöltődési lehetőséget biztosítunk számukra. Terveim szerint a következő időszakban újabb idősklubokat fogunk létrehozni.
A választás előtti tematizált közbeszéd rámutat arra, hogy milyen fontos téma a fiatalok lakhatása.
Ezt én is komoly problémának látom, és nem csak a fiatalok vonatkozásában. Elképesztő albérleti árakkal találkozunk, nem ritka, hogy egy 50 négyzetméteres panellakásért akár 150 ezer forintot is elkérnek. A III. kerületben elég sok önkormányzati bérlakás van, ebben a ciklusban közel 400-at írtunk ki lakáspályázatra, legutóbb csak fiatalok számára. Ezt a jövőben is folytatni szükséges.
Az elmúlt időszak híre az Óbudai-szigeten (Hajógyári-sziget) kialakítandó kutyás fürdőhely. Az önkormányzat szempontjából a kutyák és gazdáik inkább konfliktusforrásként tűnnek fel, vagy partneri szerepben?
A most záruló ciklus érdekes kísérlete volt, hogy a közösségi tervezést nemcsak közterület-fejlesztésben kezdtük alkalmazni, hanem esetenként a rendeletalkotásban is. A közösségi együttélés szabályait tartalmazó rendeletet majdnem egy évig terveztük, de látható volt, hogy a kutyás közösség szempontjainak feltérképezése több időt igényel, ezért a rájuk vonatkozó részeket egy évre fölfüggesztettük annak érdekében, hogy a további javaslatokat is belefogalmazhassuk. Óbuda a kutyások szempontjából nagyon jó adottságú kerület, a kutyák szabadon szaladgálhatnak Mocsárosdűlőn, az Óbudai-szigeten, de a pünkösdfürdői gát melletti területen is. Fontosnak tartom, hogy az őket is érintő szabályokat a gazdáikkal együtt alkossuk meg; az önkormányzat ennek érdekében közreműködött az Óbudai Kutyás Egyesület létrehozásában.
Mit szól az óbudaiak által megfogalmazott észrevételekhez, kritikákhoz?
Köszönöm minden kerületi polgárnak, akik az elmúlt 5 évben kritikáikkal, javaslataikkal, észrevételeikkel segítették az önkormányzat munkáját, de köszönöm a képviselőknek, civil szervezeteknek, a vállalkozóknak, a társasházak képviselőinek és a hivatal munkatársainak is, hogy részt vettek a kerületi közösségépítésben. Sok projektet készítettünk elő a jövő számára, remélem, közösen is fogjuk ezeket megvalósítani.