“Tíz ember, aki beszél, több zajt csinál, mint 10 ezer, aki csendben marad.” (Bonaparte)
Civil szervezeti vezetők az óbudai kampányban
Az elmúlt években sok szó esett a civilekről. Tanulmányok, vélemények igyekeztek meghatározni a civilség mibenlétét, feladatát. Megismerkedtünk az „álcivil” fogalmával, megtanultuk, hogy a „nagypolitika” valóban képes volt beszippantani, szolgálatába állítani – sőt olykor egyenesen létrehozni -, olyan civil szervezeteket, amelyek azokon a területeken működtek, ahol a pártpolitika, a gazdasági hatalom már nem tudott hitelesen megjelenni. Ez a folyamat már-már a civilek megbélyegzéséhez vezetett, holott, ha helyi szintű közéletről beszélünk, magunk is tudjuk, hogy a helyi civilek fontos alakítói a mindennapoknak. Jelen vannak, véleményt nyilvánítanak, szerveznek, gyűjtenek, kérnek, adnak, azon dolgoznak, hogy a környezetükben élőknek jobb legyen. És kiket hívnak ehhez segítségül, kiket szólítanak meg? Azokat, akik ott élnek, azokat, akikért létre jöttek. A kör bezáródni látszik, de ott vannak a politikusok – továbbra is helyi szinten gondolkodva -, ők hová kerüljenek? Nekem ők azok a civilek, akik pártpolitikai mezben dolgoznak ugyanazért, mint addig. Civilségről, a kerületi civil létről, a közösségekben rejlő erőről beszélgettünk Bús Balázs polgármesterrel, polgármester- jelölttel.
Mennyire lehet civil a polgármester Óbudán?
Az a kérdés, hogy alapvetően mit értünk civil alatt. Én azt látom, hogy a polgármester huszonnégy órában polgármester, nem lehet, hogy csak reggel 8-tól délután 4-ig vagyok az. Bárhova megyek – teszem ezt munkaidőn kívül – piacra, rendezvényre, akkor is polgármester vagyok. Ilyen szempontból a magánélet eléggé beszűkül. Van, aki ezt nehezen viseli, de én ezzel megbarátkoztam. Nem tartom ezt problémának.
- Talán egyszerűbb volt, hogy a polgármesterség előtt, sőt még az alpolgármesterség előtt is, hivatása volt az emberekkel való törődés.
Valóban, amikor még családgondozóként dolgoztam Ferencvárosban, akkor is emberi problémákkal kerestek meg, amit meg kellett oldanom: kapcsolatokat keresni, akár önkormányzatnál, akár máshol. Ebből a szempontból nagyon hasonló a munka, de ez a jelenlegi sokkal összetettebb. Visszatérve a civilségre: azt gondolom, az a probléma, ha egy politikus vagy egy pozícióban lévő ember teljesen elszakad attól a közegtől, amiért, akikért dolgozik. Nekem fontos a személyes találkozás, a továbblépéshez a vélemények, ötletek – sokszor a kritikák – meghallgatása, összegyűjtése. Amikor azon gondolkoztam, hogy mi a legfontosabb feladata egy polgármesternek – számot vetve 13 éves városvezetői munkámmal -, vagy egy önkormányzatnak, akkor azt gondolom, hogy a közös gondolkodás szerepel az első helyen.
- Így indult el jónéhány éve a közösségi tervezés – már-már mozgalom szinten – a kerületben, ahogy a „Közel az emberekhez.” mottó is erre utal.
Az elmúlt több mint egy évtizedben az önkormányzat közösségépítő munkájának, a helyi szereplőkkel történő együttműködés eredményeként számos, a lakosság életminőségét javító fejlesztés valósult meg Óbuda-Békásmegyeren. A munkánkban meghatározó a lakossági szerepvállalás: a közösségi tervezési alkalmak, a rendszeres konzultációs fórumok. Mára már minden közterület fejlesztést közösségi tervezéssel valósítunk meg Óbudán. Ebben egyedülállóak vagyunk, de most már sok követőnk akad. Ezeknél a tervezéseknél bevontunk az ott élő embereket és figyelembe vettük a javaslataikat is, és a projektek ennek megfelelően készültek el, akár a Derű utcai parkról, vagy a Holdudvar park fejlesztésről beszélünk, de még sorolhatnánk néhányat. Ez azt jelenti, hogy egyre inkább társadalmasítottuk a döntés-előkészítéseinket.
- És mennyire aktívak az emberek? Élnek ezzel a lehetőséggel?
Változó. Vannak, ahol nagyon aktívak voltak, volt olyan, ahol kezdeményezőként szerepeltek. Több szintje van a véleménygyűjtésnek. A kérdőíves felméréstől egészen a tervezési folyamatig zajlik a közös munka. Egy projekt létrejötte sokkal tovább tart így, mint korábban, a terv előkészítési időszaka is hosszabb, de azt gondolom, hogy megéri. Van olyan, ahol a működtetésben is együtt tudtunk működni. Ez pont azt jelenti, hogy amit helyben meg lehet oldani, azt oldják meg a helyiek, és amit nem tudnak, ahhoz pedig adjunk segítséget. Azt látom, hogy ez működik, és érdemes ezt tovább fejleszteni.
- Mennyire jellemző ezekre az együtt-gondolkodási alkalmakra, hogy a leginkább az ellentmondók, a tiltakozók nyilvánítanak véleményt?
Azt látom, hogy ez egy folyamat. Első alkalmakkor nagyon sok kritikus vélemény van, de ha kommunikálunk, beszélünk egymással, akkor az ellenállók is nyitottabbakká válnák és valódi konstruktivitás lesz az eredmény. Ha tehát a bizalmat elnyerjük, akkor működni tudnak ezek a dolgok.
- A hangsúly a közösségen, a közösségi tervezésen van, amihez közösségi terekre van szükség.
Akkor is a polgármesteri tapasztalatokra építek, amikor arról beszélek, hogy napjainkban a magányt látom az egyik legsúlyosabb gondnak, ami a főleg a városlakókat, leginkább a lakótelepeken élőket sújtja. Ennek valamilyen szintű oldása csak a közösségekben lehetséges. Megoldásnak azt gondolom, ha helyi közösségeket hozunk létre, és megteremtjük az emberek számára a találkozások lehetőségét. Jó példa erre Békásmegyeren a Békás kert, vagy a Zápor utcai kert, ugyanis ezen közösségi kertek fokozatos kialakításával párhuzamosan szerveződtek köréjük az új közösségek is. Ezek a közösségek láthatóan fejlődnek, tehát érdemes újakat létre hozni. De említhetném az elmúlt évek egyéb közösségi fejlesztéseit is, amelyek mind arról szóltak, hogy legyenek olyan sport célú, kulturális vagy épp szabadidős helyek, ahol az emberek találkozhatnak, beszélgethetnek egymással.
Civil képviselő-jelöltek a csapatban
A közösségi színterek egyik megtestesülési formája a civil szervezet, ami keretet, hivatalos hátteret biztosít a közösségnek. A III. kerületben nagyon színes az egyesületek, alapítványok sora, tevékenységüket a helyi emberek, családok igényeihez igazítják szorosan együttműködve a kerületi önkormányzattal.
Tőlem soha nem volt idegen a civil szervezetekkel való együttműködés, hiszen a politika előtt magam is civil szervezetekben dolgoztam, ismerem a civil logikát. A III. kerületben jegyzett civil szervezetek már hosszú évek óta részesei a városrész közösségi életének, hatalmas terheket vesznek le az önkormányzat, a családok válláról is a szociális, kulturális, hagyományőrző, természetvédelmi, sport és szabadidős területet érintő feladatvállalásukkal. A közös munkát, amit idáig végeztünk, folytatni szeretnénk. A következő ciklusban szeretném a döntéshozatal előkészítésébe jobban bevonni a civilszervezeteket. Helyesnek tartanám, ha a helyi civilek nagyobb mértékben részt tudnának venni a bizottsági munkában is. Ebből a szempontból paradigmaváltás is volt az elmúlt két évben: Hasonlóan a vidéki turisztikai desztinációs menedzsmentek működéséhez, (pl. amikor egy célért, a település turisztikai képéért – összefognak) itt is és közösen próbál fellépni, az önkormányzat, a civil szervezetekkel, és a vállalkozókkal. Erre a már bevált formára jött létre három olyan civil szervezet a kerületben – az Óbudai Turisztikai Egyesület, a Római-partért Turisztikai Egyesület és az Óbudai Kutyások Egyesülete -, amiben már az önkormányzat is, a civil szervezeti képviselők és helyi vállalkozók is szerepet vállaltak. Ezeken kívül közel kilencven civil szervezettel van együttműködésünk. A munkájukat segíti a Civil iroda, míg a sportosokét külön az Óbudai Sport Kft. is. Jelentetünk meg kiadványt a helyi civilekről, a működési pályázati támogatással a fenntartási költségekhez járulunk hozzá. A kerületi Civil és Nemzetiségi Napon – a begyűjtött ajánlások alapján -, minden évben kiosztjuk a Balázs Lajos Civil díjat, ami 1.000.000 Ft-os pénzbeli jutalmazást is jelent.
- Akkor tekinthetjük ennek a folyamatnak részeként is, hogy felkért négy elismert kerületi civil szervezeti vezetőt, akikkel szívesen dolgozna együtt az önkormányzati testületben, hogy mérettessék meg magukat a közelgő önkormányzati választásokon?
Amikor erre a választásra készültünk, több képviselő jelezte, hogy nem akar újra indulni. Ezeken a helyeken megkerestem azoknak az ott működő civil szervezetek vezetőit, akikről úgy gondoltam érdeklődnek a közélet iránt. Felkértem őket, hogy vegyenek részt a közös munkában, amit szívesen vállaltak. Mindegyikükre büszkék lehetünk, hiszen mögöttük már tiszteletre méltó teljesítmény van, tehát nyugodtan lehet az óbudaiak figyelmébe ajánlani: Sinkó Andrea – olimpikon, Óbudai WDSE, Bogár Ildikó – Civil Ház, Dr. Varga József – állatorvos, Elveszett Állatok Alapítvány, Óbudai Ganz Vízispor Egyesület és Gyepes Ádám – Római SE, Magyar Úszó Szövetség elnöksége. Itt élnek, itt dolgoznak, sok mindenkit ismernek, igazán közel vannak az emberekhez.
- Milyen volt a fogadtatás, a visszhang?
Egy kicsit azt érzem, hogy idáig azt kérték rajtunk számon, hogy miért nem vonunk be civileket, amikor pedig megtörténik, most azt próbálják bizonyítani, hogy ezek nem is civilek, hanem álcivilek. Próbálják őket politikailag bekényszeríteni egy táborba, ami szerintem hiba, mert ők se nem fideszesek, se nem baloldaliak, egyszerűen a helyi emberek életét próbálják segíteni. Szerintem ez a jó irány, amikor valóban közösen próbálunk tenni valamit a kerületért és nem próbáljuk meg kijátszani egymás ellen a civileket és a pártokat. Nem értettem, hogy miért kell szembeállítani a civilséget a politikával. Szerintem ez a politika által gerjesztett folyamat, szembeállítani, és kihasználni a saját céljainkra. Pedig a civilek is ugyanazért dolgoznak mint az önkormányzat (csak más eszközökkel): hogy a helyi emberek életét jobbá tegyük /tegyék. Ha a célok és a feladatok közösek, akkor miért ne együtt segítsünk az embereknek.
- Végül is, miért ne politizálhatna egy civil szervezeti vezető? Ha elfogadjuk azt, hogy egy civil szervezet mindig valamilyen célért hívja zászlója alá az embereket, míg a politika valamilyen ideológia mentén alkot csoportokat, akkor léteznie kell egy metszetnek. Rosszul látom?
Én inkább abban látom a gondolkodásbeli különbséget, hogy miként fogjuk fel az önkormányzati feladatokat, az önkormányzati munkát. Azt gondoljuk-e, hogy nekünk a helyi embereket kell képviselnünk és a helyi problémákat megoldani, vagy pedig az önkormányzatot és a polgármestert csak eszközként használjuk fel arra, hogy a saját politikai céljainkat – akár máshol – érvényesítsük. Ha így fogjuk fel, akkor ez a civilség elvész, mert abban a pillanatban már pártpolitikai célokat szolgál. Hogyha valóban a helyiek ügyét akarjuk nézni, akkor ebből a szempontból lényegtelen, hogy valaki baloldali egyébként, vagy jobboldali, mert ő helyi problémák megoldásáért akar együttműködni. Azt látom, hogy Óbudán eddig ez sikerült: tudom, hogy nekem jóval nagyobb a támogatottságom, mint a Fideszé, ami pont abból adódik, hogy idáig is tudtunk együttműködni baloldaliakkal és jobboldaliakkal is, és mindenkivel, aki a kerület életét akarta jobbítani.
- Kár, hogy ezt nem sikerült modellezni a Római-parti gát körül zajló vitában. Aki a parton akart gátat, az kormánypárti, aki a Nánási-Kiráyok útján az ellenzéki. Igaz, ez már jóval túlmutat a kerület határain.
Teljesen túlpolitizálódott ez a téma. Az elmúlt egy év egyik nagy eredménye, hogy valamennyire sikerült az ügyet depolitizálni, és le tudtunk ülni beszélgetni az érintettekkel. Most azt látom, hogy kialakult egy közös nevező a Barát-patak, Pünkösdfürdői gát és az Aranyhegyi-patak vonatkozásában. A többi területen pedig elkezdődött a közös a gondolkodás és tervezés. Mire 2020-ban lejár a Római-partra elrendelt változtatási tilalom, elkészülhet a területre vonatkozó, az együttgondolkodás eredményeit is tartalmazó Kerületi Szabályozási Terv, ami sokak megelégedésére rendezi a népszerű Duna-partunk jövőjét.
- Legyen úgy. Köszönöm a megosztott gondolatokat.
Fehér Ágnes