Körforgásban

Tisztelt egybegyűltek, hölgyeim és uraim!

 

„Míg a siker romlandó áru, a kreativitásnak nem jár le soha a szavatossági ideje.”

Ez Barabási Albert-László, az ismert és elismert hálózatkutató észrevétele, de azt hiszem, a Romani Design itt bemutatott különleges alkotásai esetében is érvényes megállapítás lehet. A kreativitás ugyanis olyan adottság, mely – ha szabad ezt mondani – csak „jó talajba hullva” mutatja meg valódi értékét és újraértelmező erejét.

Varga Erika és Varga Helena munkáinak tanúsága szerint e jó talaj maga a roma történetiség, a folklór és a tradicionális vallásosság ismerete és szeretete. Az általuk kitalált különleges öltözékek ugyanis messze túlmutatnak a drapériák iparművészeti megjelenésén, valahogy úgy teremtenek kézzelfogható anyagokból nemzetiséget összetartó új kulturális tartalmat, ahogy azt Kosztolányi Dezső verse egy nemzeti szimbólum kapcsán találóan foglalja össze:

Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.

Az Erika és Helena által létrehozott többlettartalom felismeréséhez és megértéséhez ez esetben leginkább a csatkai Mária-kegyszobor adja a kulcsot, hisz ez a központi eleme az évi rendszerességgel megrendezett csatkai roma búcsúnak, innen ered a szobor felöltöztetésének hagyománya. A tradíció szerint ugyanis a szobor a zarándokoktól minden évben új öltözéket kap, a régmúltban gyökerező sajátságos rítust követve.

E karakteres, tiszteletet kifejező népszokás úgy válik izgalmas és időszerű üzenetté, hogy a roma alkotók kreativitása által kiemeli a múlt ködéből a Mária tiszteletet, és új-, a jelen desing kultúrájába illeszkedő modern tartalommal ruházza fel a szó szoros értelmében. Számomra különösen is fontos, hogy mindezt nem a deszakralitás eszközével teszi, hanem a tisztelet alapállásából, így mentes tud maradni Európa nyugati felének dekadenciájától, és a múlt eltörlésének igényétől, mely például a kiürülő templomokba telepített új közösségi funkciók (kiállítótér, kocsma, stb.) által nyilvánul meg.

Ezek a keresztény rítusok (mondhatnám: sajnos) a magyar többségi társadalom számára is már inkább csak kultúrtörténeti jelentőséggel bírnak, holott létezése igen fontos identitásformáló erővel is rendelkezhet úgy a modern cigány közösségek számára, mint a magyarok esetében. Ezt észrevenni éppúgy fontos, mint rátalálni e népszokások közti kapcsolódási pontra. Ez a kapcsolódás az én értelmezésemben az a hitvilág, mely a magyar katolikusoknál a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat és búcsú keretében, az ottani XVI. századi Mária kegyszobor tiszteletében ölt testet sokak számára, annak kegyelem-közvetítő ereje által.

Úgy gondolom, számunkra, a többségi társadalom képviselőinek számára nagyon értékes lehet a cigány hitvilág – esetenként mitikus világokba is áthajló – keresetlen őszintesége. Nincs benne semmi rossz értelemben vett dogmatizmus, de mentes a mindennapokat a vallástól eltávolító szekularizmustól is. Harsány színeivel és temperamentumos közvetlenségével számomra az Indiában tapasztalt természetességet idézi meg. Ezért mondhatom, hogy nekünk, keresztény embereknek kiváló kapaszkodót nyújthat saját megkopott vallásunk „visszatanulásához”.

Ha a Isten felé törekvés dimenziójától elvonatkoztatunk, akkor is értelmezhetőek az itt bemutatott textíliák. Ahogyan Erika egy interjúban mesélte, mindig is olyan kifejezési módot keresett, amellyel magáról és saját közössége történetéről a szélesebb nyilvánosság előtt is tud beszélni, azaz vizuális üzeneteket küldeni. És valóban, a műtárgyak által inspirált színes öltözékek a roma kultúra szempontjából önazonosak, miközben dizánjukban kifejezetten trendik.

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy nem csak az Iparművészeti Múzeumnak, nem csak a Körforgásban című kiállítás kurátorainak, de mindannyiunknak nagy örömére szolgál, hogy testvérével együtt rátaláltak az iparművészeti értékkel is bíró ruhakészítésre, mert így a szentképek inspirálta öltözékek által e jellegzetes formanyelv tovább gazdagodhatott és tovább gazdagíthat bennünket is Isten nagyobb dicsőségére.

Köszönöm, hogy ma önökkel együtt én is részese lehetek ennek a hiánypótló kulturális pillanatnak, melyhez mindannyiuknak értékes perceket és hasznos időtöltést kívánok.

 

Köszönöm a figyelmüket.