T. államtitkár úr, igazgató asszony és igazgató urak, tisztelt ünneplő egybegyűltek!
Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának – így hangzik Kodály Zoltán egy ismert gondolata.
De tegyük hozzá, semmise lesz, ha mi meg nem próbáljuk az új nemzedéknek továbbadni.
A népzene a szülőföldön való megmaradás egyik legerősebb szimbóluma, így mindaz a munka, ami a benne résztvevő tanárok, zenészek, táncosok, népzene-kutatók és a kulturális színtér megannyi szereplője beletesz, az utánunk jövő generációk iránti felelősségvállalásként is felfogható.
Engedjék meg, hogy az Óbudai Népzenei Iskola kapcsán személyes viszonyomról is szóljak néhány szót a III. kerületről. Ugyanis a Makovecz Imre nevével fémjelzett Makona Stúdió, illetve a Magyar Művészeti Akadémia mellett a Népzenei Iskola lett mára az az országos ismertségű szakmai műhely, mely Óbudáról indult el.
A rendszerváltást követő évben jött létre a Állami Zeneiskolából kiválva, önálló intézményként az Óbudai Népzenei Iskola. Első igazgatója Kobzos Kiss Tamás különös kötődési ponttá vált számomra, barátsága óbudai identitásom egyik alapköve lett. Negyed évszázados munkássága alatt a magyar népzenei élet legkiválóbb művésztanárait gyűjtötte maga köré. Ekkor fogalmazták meg a ma is érvényes hitvallásukat: az Óbudai Népzenei Iskola a magyar zenei anyanyelv iskolája. Az ő kezdeményezésére jött létrea Kismuzsika program, melyet Szerényi Bélával közösen sikerült megvalósítanunk minden óbudai óvodába. Úgy gondolom, ez Tamás egyik legjelentősebb szellemi hagyatéka, a mi felelősségünk pedig az, hogy ezt miként gondozzuk, miként visszük tovább.
Személyes meggyőződésem, hogy a néptáncban és népzenében rejlő identitásképző, lélekerősítő és egyben testnevelő munkát a legkisebbekkel kell elkezdeni és a Kismuzsika kezdeményezést a Népzenei Iskolával országos programmá kell szélesíteni.
Azt látom, hogy ebben az identitását vesztő világban a népzene és a néptánc a ‘70-es éveket követően reneszánszát éli Magyarországon. Ha ez valóban így van, akkor ebben az Óbudai Népzenei Iskolának is lehet némi szerepe. Tapasztalatom szerint ugyanis, az évközi időszakban a fiatalok körében a Fonó Budai Zeneház táncos programkínálata épp olyan népszerű, mint nyáron a fesztiválok folk udvarai, legyen szó a Művészetek Völgyéről vagy a szintén óbudai Kobuciról.
Ebben az érzékelhető felívelésben – a Csoóri Sándor program mellett – a Nemzeti Kulturális Alapnak is feladata van. Nem véletlen, hogy az NKA a népzenéhez, illetve a népzene és világzene összekapcsolódásához kötődő pályázatain az elmúlt évek alatt 1,5 milliárd forint támogatást ítélt oda és fizetett ki. Évente hozzávetőlegesen 300 pályázatot támogattunk 8 kollégiumon keresztül. A pénz jó helyre került, hisz így gazdagíthatott bennünket népzenei fesztivál, népzene és néptánc tábor, így születtek meg a táncot érintő továbbképzések, koncertek, hangfelvételek és új koreográfiák. de jutott pénz az alkotók támogatására is.
- április 11-től új kollégiumi struktúrában a Hagyomány- és Ismeretátadás Kollégiuma népművészet szakterülete ír ki elsősorban népzenei kötődésű felhívásokat.
Ma, a népzeneoktatás 50. jubileumi ünnepét ehhez a tekintélyes múlthoz illeszkedő gálaműsorral teszik az itt fellépő gyerekek, fiatalok és tanáraik emlékezetessé. A bemutatott előadásokhoz – a magam és a Nemzeti Kulturális Alap nevében is – élményekben gazdag, jó szórakozást kívánok.