busbalazs.hu

Óbuda Napja

Tisztelt óbudaiak, vendégeink, kedves egybegyűltek!

Különös az emberi természet. A mai időkben a többség mindig másra vágyik, mint ami neki megadatott. Aki kistelepülésen, faluban él azt a város forgataga, a mindennapos lüktetés, az egyéni boldogulás szélesebb spektruma, a kulturális, sport és szórakozási lehetőségek vonzzák. Aki a nagyvárosokban tölti életének döntő részét, az a nyugalomra, az emberek közti szorosabb kapcsolatokban rejlő biztonságra, a természetközeliségre vágyakozik inkább. Talán ezért is gondolunk szívesen arra a korra, amikor nem vált el ennyire élesen a falu és a város.

Óbuda, Pesttel és Budával való egyesítésének időszakában olyan település volt, mely magában hordozta a közösségekben rejlő erőt, a családiasságot; emberléptékű kisvárosiassága egyszerre volt átlátható és befogadható. A századfordulós viszonyok között szokatlanul fejlett úthálózatával kapcsolódott Budához, elősegítve az iparosodást és a kereskedelmet, máig őrzött sváb hagyományai pedig garanciát jelentettek arra, hogy itt, a későbbi III. kerületben dolgos és jóravaló emberekkel találkozhat a vándor. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, a későbbi Krúdy Gyula Óbudája is olyan ideális hangulatot és városképet hagyott örökül, mely ma már csak úti naplók leírásaiban és a régi fotókópiákon köszön vissza. Város volt Óbuda, s az egyesülés után is az maradt Budapesten belül hosszú évtizedekig. Olyan polgárosodott település volt, ahol még nem emelt falat ember és ember közé az életmódból fakadó különbözőség.

Ma, Szent Flórián napján ennek a közel fél évszázadnak állítunk emléket. A kornak, mely ugyan az óbudaiak sokaságának is számos megpróbáltatást hozott, mégis déd- és ükszülőink élni akarása és felszabadultsága sugárzik belőle. Igen, szükségünk van az elődeink világában gyökerező illemtudásra, kifinomultságra, és a bátorításra, hogy ezeken keresztül megbizonyosodhassunk arról, hogy bohém derűvel a mainál sokkalta nehezebb időszakok is átvészelhetők.

Szent Flórián tisztelete a XVIII. században terjedt el, a tűzoltók védőszentje. A tűzoltók azok, akik áradások idején a lakosság segítségére sietnek, ezért illendő, hogy a mai napon, a kikapcsolódás mellett rájuk is gondoljunk.

Krúdy 1926-ban így írt e jeles napról: „Óbudán Flórián a patrónus, akinek májusi nevenapját búcsúmulatsággal szokás megünnepelni. A régebbi pesti borivók, akik még rendesen megtartják vala a borivással járó ceremóniákat: voltaképpen Flórián napjától kezdődőleg látogatják az óbudai kiskocsmákat, ahonnan a téli utazás zordonsága miatt kimaradtak.”

A mai napon adjuk át önkormányzatunk elismeréseit azoknak, akik munkájuk által mindannyiunk számára látható módon járultak hozzá ahhoz, hogy ez az ország, ez a város, ez a kerület előrébb jusson. Az a tény, hogy évről évre egyre többen érzik úgy, hogy a jelölés folyamatában az ő kiállásuk is számít, arra enged következtetni, hogy Óbudán és Békásmegyeren erősödik a civil erő, a hit abban, hogy igenis tőlünk függ. Erre az attitűdre pedig egyre nagyobb szükség lesz, hiszen az idealizált gondoskodó államberendezkedésnek vége. Magunknak kell kézbe vennünk a sorsunk alakítását. Illyés Gyula ezt ekként fogalmazta meg: „Ha romba dőlt is, újra rakható, kert, ház, haza s csak egy a titka: kezdd el, fiadnak kell folytatnia.” A mai nap lehetőséget kínál arra, hogy ki-ki, érdeklődésének megfelelő programot találjon magának, s a különböző helyszíneken megismerkedhessen a kiállítókkal, előadókkal és a hozzá hasonló más óbudai érdeklődőkkel. Vissza szeretnénk ugyanis hozni valamit a századforduló világából, abból a korból, ahol az emberek még névről ismerték egymást lakóhelyük szűkebb-tágabb vonzáskörzetében, abból az időből, amikor nem az állam, hanem ezek a közösségek jelentették a leszakadó, kiszolgáltatott embereknek a menekvést, túlélést.

A mai világban az anya, apa, gyerek / gyerekek, mint család jelentik a legkisebb közösséget. Május első vasárnapja e kis közösség összefogójának, az édesanyáknak ünnepe is. Olvastam valahol: „Az anya nem az a személy, akire támaszkodunk, hanem aki szükségtelenné teszi a támaszkodást.” Valóban, az ő észrevétlen gondoskodásuk a szeretet azon megnyilvánulása, melyet mástól aligha kaphatunk meg. Ma az édesanyákat is köszöntjük. Isten éltesse őket!

Engedjék meg, hogy végezetül Óbuda Napjának ünnepén, kicsiknek és nagyoknak, óbudaiaknak, békásmegyerieknek és a kerületen kívül élő látogatóinknak is kellemes és tartalmas kikapcsolódást kívánjak.  További szép napot mindannyiuknak!

Köszönöm a figyelmüket.