busbalazs.hu

Graffiti kiállítás

Tisztelt meghívottak, kedves vendégek!

A főváros elmúlt 25 éves története a kitűnő lehetőségekről, dinamizmusról és Budapest világvárosi státusáról szólt, miközben az itt lakók jobb esetben is csak a változatlanság egyhangúságával találkozhattak. Két évtizednek kellett eltelnie, hogy valami valóban megmozduljon. Sokak számára mostanában már talán túl sok is a közterek arculatváltásával összefüggő átalakulás, egy azonban tény: az emberek ma már nem csak legyintenek, hanem városlakóként végre megfogalmazzák gondolataikat. Ki így, ki úgy.

Itt, a III. kerületben mi is már jó ideje arra törekszünk, hogy lehetősége legyen az itt élő embereknek a városrész dolgaiban véleményük kifejezésére. Választásaikat a többségi elv alapján döntéseinkben figyelembe vesszük. Így történt ez akkor is, amikor a Fővárosi Önkormányzat Színes Város programjának keretében szóba került a Flórián tér aluljárójának kifestése. A szavazatok alapján tettük meg javaslatunkat a megfelelő képi világ falakra festésére. Az Árpád hídra vezető felüljáró tartóoszlopainak festése kapcsán személyes egyeztetésen kértünk a Színes Város Csoport alkotóitól óbudai vonatkozású koncepció terveket.

Természetesen számomra is világos, hogy a graffiti, mint sajátos önkifejezési mód, alig fedi az előbb említett, alkalmazott képzőművészet céljait. Nem is tudom, ki lenne nagyobb zavarban, ha a városlakók esztétikai vonatkozású elgondolásait kellene a graffitis szubkultúra alkotói felé tolmácsolnunk. Persze nincs és nem is nagyon lehet ráhatásunk arra, hogy ki és mit fújjon a falakra. Arra azonban igen, hogy ezt hol tehetik legálisan, hisz Óbuda a fővárosban az elsők között jelölt ki festhető betonfelületeket a kerületben.

Bár festékszóróval a falakra rajzolni meglehetősen megosztó tevékenység, a magam részéről mégsem tartom zsigerből elutasítandó jelenségnek. Pontosan definiálható, hogy a graffitizés mikor tekinthető rongálásnak, azaz jogszabálysértésnek, és honnantól kezdődik a street art művészet.

A legális graffiti falak a művészi-, vagy ahhoz közelítő, de mindenesetre valamiféle üzenetet tolmácsoló alkotások számára lettek kijelölve. Megfigyeléseim szerint azonban itt Óbudán, de Magyarország-szerte sokkal több az öncélú tag, mint a beszédes festés. Külföldön ezek megjelenési aránya fordított. Meggyőződésem szerint a kerületünkben a falakra kerülő képi alkotások erősítésével lehetne elfogadottabbá tenni a graffitizést. Ennek érdekében készek vagyunk újabb falakat kijelölni az önmagukon túlmutató képek számára.

Wahorn András, Munkácsy díjas festőművész esztétikai vonatkozású szavai szerint az a kép, amelyik nem esik le a falról, már jó kép. Ha ezt elfogadjuk, a graffitivel garantáltan nem lehet túl nagy bajunk. Félretéve a viccet, magam is azt gondolom, hogy e műfajt is az teszi szerethetővé sokak számára, hogy meglátnak a színek és motívumok összességében valamit, ami felidéz bennünk egy történetet vagy emléket. Nyugat-európai példák jelzik, hogy a színvonalas street art művészet, turisztikai vonzerőt is jelenthet bizonyos városrészekben. Ahhoz azonban, hogy ez nálunk is így legyen, szükségesnek látszik a művészeti oktatás keretein belül a vizuális kultúra fejlesztésére.

Tisztelt egybegyűltek!

Szabadon álló betonfelületekben igen gazdag a III. kerület, így látunk perspektívát a városrész kulturális és turisztikai kínálatának efféle színesítésében. Az ország legnagyobb panelházát is hozzáértő képzőművészek tervei alapján festették ki a Flórián téren; s a többi, ma még szürke, de felújítás előtt álló lakótelepi épület jó lehetőséget ad a felületek újszerű és figyelemfelkeltő, művészeti hasznosítására.

Elsőként Victor Vasarely fogalmazta meg igényét a „galériákban fogva tartott” képzőművészeti alkotások kiszabadítására. 1983-as keltezésű koncepciójának lényege szerint a művészet vonuljon ki az utcára, a közterekre, hogy az emberek ne csak a múzeumokban találkozhassanak az alkotásokkal.

Ennek az elgondolásnak fényében vittük mi is több, szabadtéri tárlat keretében (reprodukciók formájában) a Kórház utcába, illetve a zsinagóga előtti térre a különböző tematikus kiállítások anyagait.

Önök, akik eljöttek, Zumpf András fotói alapján a sztereotípiákon túli oldalaival is megismerkedhetnek e kétségtelenül generációs alapú festészeti formának. E mostani kiállítás, illetve az összegző igénnyel elkészített könyv azonban a városvezetés számára is tartogat értékes tartalmat, hisz a felvételek olyan-, általunk még nem ismert városképi elemeket is felvillanthatnak, melyek a későbbiek folyamán Óbuda-Békásmegyer arculatformálását is inspirálhatják.

Remélem, hogy ez a mai kiállítás is hozzájárul ahhoz, hogy az óbudai és békásmegyeri falfestészet az itt élők fejében egy vitára sarkalló, ha tetszik, esztétikai kérdéseket provokáló, de mindenképpen a városkép színesítését lehetővé tevő akcióként jelenhessen meg.

 

Köszönöm, hogy meghallgattak.