busbalazs.hu

Bereményi Géza (Cseh Tamás): Keresztben jégeső…

Egy alkonyattájt, még mielőtt szétmegy minden,
S körvonalakból kivetkőznek minden tárgyak,
Hetek után elhagyni jó az üres szobát,
Egyetlen dobbantás, gyerünk a városba, rohadt világ!

Utcán láthat nyitott kabátban, ki sír utánam,
Félthet engem, ahogy futok ott, nyitott kabátban.
Elém ha áll, én akkor is, gyerünk tovább!
Megszerzem akkor is, ha belepusztulok, az éjszakát!

Ki látott engem, mit tud rólam, úgy elbújtam,
Mit gondoltam üres szobámban egymagamban?
Most jókedvem lesz, jó kedvem lesz, akkor is jókedvem lesz.
Valaki elpusztul, talán az én leszek, de jó kedvem lesz!

Befele mész, menj hát bele, be a sötétbe!
Vége nem lesz, hiába tudod, hogy mi a vége.
Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat,
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad.
Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat,
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad.

Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van.
A legjobb barátod vagyok, fizess, ha van!
Micsoda világ, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott.
Fizess, fizetek neked egy konyakot!
Rég nem találkoztunk, én szeretlek titeket!
Rajta fiú, tudom, hogy ügyes vagy, ugorj át engemet!

Mi van a tükörben? Nézz oda, mert én nem merek!
Valami bárány, valami bárány, ha nem tévedek!
Túl jó, nem gondolod? Túl jó.
Most hajó vagy bárány? Nem bárány. Na jó.

Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van.
Mi van? Mi van? Mi van? Mi van?
Mi van? Mi van? Mi van? Mi van?
A legjobb barátod vagyok… ha van!
Micsoda világ, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott.
Fizess, fizess, fizetek neked egy konyakot!

Kivánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban,
Keresztben jégeső bombázza szét, azt amit láttam.
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el.
Ágyamon felülve levetem a kabátomat.
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el.
Ágyamon felülve levetem a kabátomat.
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el.
Ágyamon felülve levetem a kabátomat.