busbalazs.hu

Hamvas Béla: A Láthatatlan történet sziget (1943)

Sziget (esszék) (1935-1936)

De a hatalom még nem a közösség kérdése. Mindenki téved, aki azt hiszi, hogy a közösség jóléte, veszte a hatalom kérdésén múlik. A hatalom jellegzetesen még a harmadik bölcs körébe tartozik, s ha valaki meghatározását kívánná, azt kellene válaszolni: a hatalom az egyéni élet utolsó kísértése.
Az evangélium tudja, és nyíltan kimondja. Amikor a sátán a pusztában Jézushoz ment, először azt ajánlotta, hogy a köveket változtassa kenyérré. Mai nyelven azt mondhatnánk, hogy a megváltáshoz gazdasági programot ajánlott, csaknem a történeti materializmus elvét, a kenyérkérdés végleges rendszerét, szocializmust, a jólét emelését, s a nyomor, az éhség eltüntetését.
Jézus elutasította. A második ajánlat veszedelmesebb volt: menj fel a toronyba, szállj le onnan sértetlenül. A kísértés itt az, hogy – ismét mai nyelven szólva – mutasd meg korlátlan képességeidet, vakítsd el őket, mert így szerezheted meg a magad számára a legnagyobb tömeget.
Jézus nem akart sem gazdasági jólétet, sem olyan emberiséget, amelyet a nagy képességek vakítottak el. Valami egészen mást akart: túl gyomron, jóléten, híveken, tömegeken, teljesítményeken, isteni tehetségek ragyogásán és ragyogtatásán valami többet, s talán, ha akkor a Sátán nem jött volna el, nem értette volna meg magát olyan tisztán, gyorsan és véglegesen.
Akkor jött a harmadik kísértés: fölmentek a hegyre, s a Sátán így szólt: Itt van a Föld minden népe és országa, ha meghajolsz előttem, neked adom. Az utolsó kísértés a legveszedelmesebb és legfélelmetesebb: a hatalom.

9.
A hatalom jellemzésére éppen elég annyi, hogy a hatalom iránya mindig: le. Olyan helyzet, ahonnan csak lefelé lehet látni, fölfelé nem. Amiért az ember aggódik, amit fontosnak tart, amit akar, kíván, az mind lent van az ember alatt. De ez így még nem az egész. Mert mint a lét minden nem végleges helyzete, a hatalom is paradox. A paradoxon abban nyilatkozik meg, hogy a hatalmat az ember véglegesen elérni nem is tudja. Különösen nem tudja elérni az, aki a hatalmat akarja. Aki a hatalom birtokába jut, éppen az, akinek nem kell. Az, akinek cél, s akinek teher és fölösleges, akinek az egész mellékes akadály. Hatalom fölött igazán csak az rendelkezik, aki vonakodva nyúl utána, habozva használja, fanyalogva fogadja el, és szabadulni igyekszik tőle. És ha az ember el is éri, nem szabad vele élni. Aki a hatalommal él, azonnal elveszíti. A hatalom minden oldalán paradox. Mi lenne, ha Isten használná hatalmát? Csak a démonok hatalmasok. Isten: van.

10.
A hatalom az ember egyéni kérdése. A végső kérdés, de még az emberi Éné. Még nem tartozik a közösség életéhez. Az ember egyéni életének, érvényesülésének, gyönyöreinek, élvezeteinek, a titáni Én szenvedélyének dolga. Ez az a gáncs, amit a démonikus Hatalmak az utolsó lépés küszöbén az ember elé vetnek. Aki belebotlik, annak vége. Megkapja a Föld országait és népeit, de szolgálnia kell a Sötétséget. Ez a hatalom. Macht ist böse – mondja Burckhardt, a hatalom gonosz. És igaz.