Kedves egybegyűltek, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Budapest és városrészünk Óbuda történetének kimagasló korszaka volt a XIX. és XX. század fordulója. A boldog békeidők hangulatát még ma is visszatükrözi a Kéhli vendéglő, a kandeláberek, a kockaköves Fő tér, s megannyi múlt századi épület. Óbuda derűs, bohókás atmoszféráját kívánjuk hagyományteremtő szándékkal érzékelhetővé tenni egy mindannyiunk szívéhez közelálló ünnepi forgatag keretében. Ezért döntöttünk úgy, hogy idén hosszú évtizedek után életre hívjuk Óbuda Napját és megrendezzük a századfordulós fesztivált.
Többször felvetődött mennem – s nyilván sokak fejében megfordult már a kérdés, melyik történelmi korban élnék legszívesebben. Az 1800-as évek vége, a kiegyezés korszaka, a pöfögő gőzgépek időszaka bevallom, nagyon közel áll hozzám. Tudjuk, a múlt század fordulóján Magyarország, s annak középosztálybeli polgárai nem sokat éreztek a monarchia, s személyesen Ferenc József császár hajlíthatatlan politikájából. A polgári fejlődés töretlen volt, zsidók, svábok és magyarok közös értékek alapján, együttes erővel, egyetértésben építették hazájukat, Magyarországot és Budapestet. A szabad légkört jól jellemzi, hogy míg Nyugat-Európában az antiszemitizmus népszerű világértelmezéssé válhatott, addig Magyarországon a törvény a zsidó vallás teljes egyenjogúsításáról rendelkezett. A zsidósággal és németséggel szemben nyitott és befogadó korszakra tehetőek Ady nagy utazásai is, Európában Nagyváradtól Budapesten át Párizsig ívelt a dekadenciával vegyített életöröm.
A Tisza István miniszterelnök irányította ország fővárosában, a XIX. század kultúrtörténeti jelentőségű kávéházaiban irodalmi műhelyek kultikus figurái hajoltak sokat sejtetően össze. A Nyugat első nemzedéke, Osvát Ernő, Csáth Géza, Juhász Gyula, Kosztolányi, Babits és a többiek európai színvonalra emelték a magyar irodalmat. Nagy Endre a kabaré magyarországi meghonosítója monológokkal, versekkel, mindig ízléses drámai sanzonok váltogatásával új műfajt teremtett.
S most lépjünk egy lépést előre az időben. 1926. Miközben javában zajlik a frankhamisítási per, bemutatják Kodály Zoltán Háry János című daljátékát a budapesti Operaházban. Hirohito császár megkezdi hosszú uralkodását Japánban, Magyarországon bevezetik a pengőt. De mi történik mindeközben Óbudán. Hogy erről is képet kapjunk, Krúdy Gyula sorainak segítségével vessünk egy pillantást szűkebb pátriánkra: „Óbudán Flórián a patrónus, akinek májusi nevenapját búcsúmulatsággal szokás megünnepelni. A régebbi pesti borivók, akik még rendesen megtartják a valaha borivással járó ceremóniákat: voltaképpen Flórián napjától kezdődőleg látogatják az óbudai kiskocsmákat, ahonnan a téli utazások zordsága miatt kimaradtak. Flórián napjától fogva megint lehet akár tenyérbe hajtott fejjel (a szerelmes bánkódás miatt), akár megeresztett mellénnyel (a kedveskedő emésztés miatt) helyet foglalni azokban a kis kocsmakertekben, amelyekben bővelkednek az óbudai utcák.”
Krúdy bohém világlátásában megmutatkozó könnyedség, az ország ügyei felett állás, az általa közvetített életérzés a mai Óbudára is kisugárzik; utcáinkon, tereinken, a pohár bor ízében él tovább Krúdy és kora. Ezért a gazdag, és sokak szívét megérintő időszak, annak kulturális hagyománya felelősséget ró ránk. A fejlődő és tovább fejleszthető Óbuda ismét bekapcsolható Budapest színes forgatagába. Csak tőlünk függ, megvalósítjuk-e titkos álmainkat. Hogy ez korántsem lehetetlen, arra két nagyszerű ember, két konok elhatározás áll előttünk példaként. 1984-et írunk, amikor Antal János atya, római katolikus lelkész elfogadva Lékai László esztergomi érsek felkérését, minden külső segítség nélkül, a belső hang hívó szavára megkezdi az egykori Vera-, a mai Lékai bíboros téren egy templom alapjainak lerakását. Ez a templom nemcsak, hogy ma is áll, de élő közösség otthonává lett. És büszkék lehetünk a Merényi Judit által két évtizeddel ezelőtt életre hívott Óbudai Társaskör létére is, mely városrészünket a kamarazene és a jazz kedvelői körében megkerülhetetlenné tette, az Óbudai Nyár rendezvénysorozata által pedig a legrangosabb nyári események sorába emelte. Köszönet és elismerés ezért mindkettőjüknek.
Kedves egybegyűltek!
Ha a naptárra tekintünk, rögtön láthatjuk, a mai napon Óbuda-Békásmegyer Díszpolgára és az Óbuda Kultúrájáért Díj birtokosa mellet van még valaki, akiről szólnunk kell. Nem feltétlenül nyilvánosan, de mindenképpen a köszönet és a hála hangján. Köszönet az anyáknak.
Remélem, hogy nagyon sok édesanya hozza el gyermekét, családját mai rendezvényünkre, és remélem azt is, hogy sikerül a mesékkel, táncokkal, térszínházzal, s a többi színes programmal igazi családi vasárnappá tennünk az anyák napját.
És végül köszönet azoknak, akik lehetővé tették, hogy Óbuda és Békásmegyer újra büszke lehessen önmagára, hogy együtt ünnepelhessünk, a képviselőknek, a szervezőknek és támogatóinknak, a kerületi vállalkozóknak.
Hívom önöket: legyenek tanúi Óbuda kulturális újjáéledésének. Ujjunkat, – ha csak szimbolikusan is – tegyük a programot elindító távkapcsoló gombjára, s most adjuk meg a jelet: kezdődjön az Óbudai Napok címet viselő műsor.
Mindannyiuknak tartalmas időtöltést kívánok, remélve, hogy jövőre ismét vendégként köszönthetjük Önöket itt, a harmadik kerületben, az Óbudai Napokon.