Egy esztendővel az első világháború kitörése előtt, egy csöndes bécsi szállodában pisztolygolyót röpítve fejébe vetett véget titokzatos életének Alfred Redl vezérkari ezredes, a Monarchia katonai kémelhárító hivatalának tényleges vezetője. A botrány után szimatoló újságírók tudni vélték, hogy a magas rangú katonatiszt valójában idegen hatalmak ügynöke volt, s miután leleplezték, így szökött meg a felelősségre vonás elől.
Alfred Redl különös alakja azóta is számos művész fantáziáját foglalkoztatta. S bár sokféleképpen keltették életre e titokzatos figurát, valamennyien elsősorban kémtörténetet írtak. Dobai szakít az eddigi feldolgozások egyértelműségével, óvatos kérdőjeleket rajzol egy biztosnak hitt tény mellé. Főhőse olyan ember, aki tisztán látja, hogy sorsa egy széteső birodalom őrévé, egy pusztuló – s e pusztulásban még egyszer felragyogó – kultúra részesévé tette őt. Redl – eszközökben nem válogatva – megpróbál gátat vetni e folyamatnak. Ám ez a heroikus vállalkozás nem sikerülhet.