Tisztelt látogatóink, Hölgyeim, és Uraim!
Óbuda főterén, hagyományainknak megfelelően idén is ünnepi díszbe öltöztettük a környéket. Az ádventi időszak első napjai ezek, s azt jelzik számunkra, hogy mától a hétköznapokat egy fontos népi-, nem kevesek számára pedig egy megkerülhetetlen vallási ünnep közeledtéhez kell igazítanunk. Ilyenkor megváltozik az egymás után pergő órák, napok jelentősége, újra karnyújtásnyi távolságba kerül hozzánk valami új, valami magasztos. Elődeink és hagyományaink arra köteleznek bennünket, hogy Jézus születésének ünnepére méltó módon készüljünk.
Az ádventi időszak sötétjében sokan botorkáltak 2000 évvel ezelőtt is. Augustus császár akaratának engedelmeskedve sokan elhagyni kényszerültek otthonaikat, útra keltek, kiszolgáltatva magukat az éjszakák veszélyeinek, a bizonytalanságnak, a nélkülözésnek, hogy eljuthassanak születésük helyére. A betlehemi csillag felragyogása ekkor már előrevetítette, hogy a sötétség hatalmának órái végükhöz közelednek. Fénye reményt és hitet adott, ez vezette a napkeleti bölcseket is tévedhetetlenül, szemben a gonosz király szándékaival.
Engedjük, hogy a betlehemi jászol egyszerűsége a gyermeki lét törékenysége a világban mindinkább jelenlévő esendőségre is kiszolgáltatottságra irányítsa figyelmünket! Ha igaz lenne, hogy az érték fokmérője a pénz, hogy annak birtoklása a boldogság forrása, akkor bizony egyre nagyobb bajban lennénk. Nem csak azért, mert egyre kevesebbek kezében összegződik egyre nagyobb összeg, hanem azért is, mert akkor olyanok is értelmetlennek és kilátástalannak tartanák helyzetüket, akik a valahová tartozás élménye által nap mint nap megélhetik a közösségben rejlő érték, erőt adó valóságát. Nem vagyunk szegények, ha van hová hazamennünk, ha van valaki, aki vár ránk.
Ádvent időszakára azt szeretnénk, ha mindenki, aki kilátogat ide hozzánk a Fő térre, megérezne valamit az otthon melegéből, az előadások révén pedig valamit a gyermeki adni akarás öröméből. A megnyíló jégpálya a fiatalabbaknak adjon hasznos perceket a korcsolyázás élménye által, az idősebbeknek pedig lehetőséget arra, hogy a látvány által maguk is újra átélhessék évekkel, évtizedekkel korábbi emlékeiket.
Miközben itt sétálgatnak a portékák között, kortyolják a forralt bort, vagy épp korcsolyát húznak– javaslom, gondoljanak arra, hogy bár ezek a külsőségek meghittebbé tehetik az ünnepi készületet, azért a Megváltó születése felett érzett valódi örömnek szeretteink körében, mégis a lelkünk mélyén kell megszületnie.
Végezetül egy erdélyi gyökerű népdal soraival kívánok békés ádventet önöknek:
Adjon isten mind jobbat mind jobbat
Ne csak mindig a rosszat a rosszat
Mitől félünk mentsen meg mentsen meg
Amit várunk legyen meg legyen meg
Adjon isten minden jót minden jót
Jobb időt mind tavaly volt tavaly volt
Sok örömet e házba e házba
Boldogságot hazánkba hazánkba.
Köszönöm a figyelmüket.