Tisztelettel köszöntöm Önöket a mai gyertyagyújtáson!
A mai nap csupán egy a karácsonyi várakozás napjainak sorában, számunkra mégis lehetőség, hogy a téli sötét napok egymásutánjában megálljunk egy pillanatra és átgondoljuk magunkban, mi is a betlehemi kis Jézus megszületésének, a karácsony ünnepének valódi üzenete a mai ember számára.
Európában sokan hajlamosak a békére természetes adottságként tekinteni, pedig, ha távolabbra emeljük tekintetünket, azt látjuk, hogy korántsem az. A Megváltó születésének helyén is viszály uralkodik a különböző nemzetek fiai között. Ezért is nagy öröm, hogy nálunk, Óbudán már hosszú évek óta közösen ünnepelnek németek, szlovákok, és ma első alkalommal lengyel barátaink is. A karácsony hozza el otthonainkba a betlehemi barlang békességét!
A szent család, a jászolban fekvő kisded és a barlangistálló felett világító csillag számunkra – a békességen túl – más jelentést is hordoz, legyen hozzá szemünk és fülünk, hogy felismerjük szimbolikáját és megfejtsük a titkot.
Az ádventi időszakban érdemes a gyermekek alig leplezett izgalmát figyelnünk. Pontosan tudják, hogy karácsonykor ajándékot kapnak. Az ádventi naptár kinyíló ablakocskái mögött található apróságok napról napra fokozzák a nagy ajándék közeledtének örömét. Sokat tanulhatunk a gyermekek várakozásának őszinteségéből. Még akkor is, ha a kézzelfogható ajándékok titoktalanságában az igazi ajándék, a kereszténynek földre szállt reménysége nincs is jelen. Őt, és a benne rejlő örömforrást csupán a mások felé fordulásban, az őszinte adni tudásban lelhetjük meg. Ha mindez hiányzik a karácsony ünnepéből, elveszik a lényeg. Az ádventi készület hozzásegít ahhoz, hogy méltó módon, tartalommal teli módon tudjunk ünnepelni.
Márai Sándor így figyelmeztet bennünket: Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.
A titok nem az ajándékok között keresendő, és nem fejthető meg a másik ember távollétében. A megváltás öröme, Jézus születése csak másokon keresztül érthető meg. Az örömünk csak másokkal megosztva teljesedhet ki.
Köszönöm az óbudai szlovák, német és lengyel kisebbségek képviselőinek egész éves munkáját, azt az igyekezetet, mely közösségeik számára saját kulturális gyökereik megerősítését, és tagjaik testi, szellemi növekedését szolgálta.
Az ádventi gyertya fellobbanása növelje mindannyiunkban azt a fényességet, melynek fényénél megláthatjuk a karácsony valódi értékét. Nemzeteink ünnepi hagyományai adjanak megtartó keretet közösségeink méltó ünneplésére. Hitet, hogy a betlehemi születés titka által véget ért a hiábavalóság és múlandóság az emberiség számára; és reményt, hogy a vakító fényesség helyett mind többen találjanak rá a Teremtőtől származó igaz világosságra.
Egy erdélyi gyökerű népdal soraival kívánok békés ádventet és boldog karácsonyt:
Adjon isten mind jobbat mind jobbat
Ne csak mindig a rosszat a rosszat
Mitől félünk mentsen meg mentsen meg
Amit várunk legyen meg legyen meg
Adjon isten minden jót minden jót
Jobb időt mind tavaly volt tavaly volt
Sok örömet e házba e házba
Boldogságot hazánkba hazánkba.
Köszönöm a figyelmüket.