Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves vendégek!
Évek óta nagy örömmel teszek eleget kedves meghívásuknak, és jövök el a gálaműsorukra, mert az előadások révén alkalmam nyílik arra, hogy más színben láthassam önöket, mint általában a hetek, hónapok egymásutániságában. Ilyenkor érti meg az ember, hogy miként lehet hatvanon túl is húsz évesnek maradni.
Május közepén, amikor a szellemi vetélkedőjükön vettem rész – persze csak kívülállóként, ugyanarra gondoltam, mint most. Arra, hogy Önök képesek megmutatni: idős szemmel nézve sem jobb, vagy rosszabb a világ, mint ahogy mi hisszük, inkább úgy fogalmazható meg, hogy más. Más, amennyiben a fizikai adottságokat vesszük alapul csupán. Ugyanakkor ez csak egy kis szelete a létezésnek. Számos olyan dolog van még az életben, melyek fejben dőlnek el, amelyeken nem fog az idő. Legelsőként említhető ezek közül is a kikapcsolódni tudás. Abraham Lincoln, az Egyesült Államok egykori elnöke találóan fogalmazott, amikor azt mondta: „A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”
Az egyedüllét, a magány önmagában is egészségre veszélyt jelentő, komoly kockázati tényező, ebből következik tehát, hogy a mai nap társas együttléte, a maga derűjével mindannyiunk hasznára van. A közösségi eseményeknek, a közösséghez tartozásnak azonban nem csak egészségre gyakorolt kedvező hatását érdemes tudatosítani. A programok aktív részeseként a csoport tagjai rejtett képességeiket, korábban nem ismert oldalukat mutathatják meg. A közönség figyelmére igényt tartó produkciókhoz természetesen szükség van kitartásra éppúgy, mint kreativitásra.
Közhelyszámba megy, hogy a mai világban széleskörű érdeklődést csak rendkívül magas színvonalú előadással, vagy minden kritikán aluli megnyilvánulással lehet felkelteni, legyen szó zeneművészetről, színpadi előadásról vagy énekszóról. Évtizedekkel korábban a tehetségtelenségből és alpáriságból senki nem próbált erényt kovácsolni. Változnak az idők. A szó klasszikus értelmében vett szórakoztatásnak erős konkurenciája akadt a botránykeltésben.
Úgy gondolom, hogy Önök, akik még láthatták a színpadon Feleki Kamillt, figyelték Rodolfó kezét, és nevettek Hofi Géza előadásain, érzik a valódi teljesítményt, látják, hogy mi az értékes és mi nem az. Abban is biztos vagyok, hogy a mai gálán látható amatőr, de lelkes produkciók a minőség és a valódi szórakoztatás irányába mozdítják a közönség értékítéletének mutatóját.
Nekem nem is marad már más dolgom, mint hogy a mai estéhez mindannyiuk számára tartalmas perceket és jó szórakozást kívánjak.