Tisztelt pedagógus kollégák, kedves meghívottak!
Te is, én is csak az őszinte szóból érthetünk, úgy, hogy közben a lényeget sem hallgatjuk el egymás előtt, vagy nem hamisítjuk meg, akkor sem, ha úgy látszólag könnyebb lenne az egyezség… – írja Cseke Gábor, kortárs erdélyi író.
Ezekben az években, amikor hatalmas változásoknak vagyunk mindannyian szemtanúi, minden korábbinál nagyobb szükségünk van az egymás iránti bizalomra. Nem túl gyakran esik szó erről manapság, hisz ezt elsősorban érezni kell nem beszélni róla. Azonban a bizalom jelentősége az élet szinte minden területén érzékelhető. A gyermekek korai szocializációja is nagyban függ attól, hogy az anya-gyermek kapcsolat mennyire őszinte, mennyire bensőséges. A bizalomnak az üzleti világban ugyancsak komoly szerepe van, és természetesen az oktatás, nevelés rendszerében is kulcsszerepet játszik.
Sajnos a csalódások és a be nem váltott ígéretek erodálják az egymás bizalmát, aki pedig sok, rossz tapasztalatot szerzett, az hajlamos azoktól is megvonni, akik egyébként megérdemelnék.
Polgármesterként mindig arra törekedtem, hogy az oktatási intézményeinktől távol tartsam a politikát. Ezért is döbbentett meg, hogy az egyik iskola igazgatóválasztása kapcsán egy szakszervezet vezetője politikai fondorlatokkal vádolt meg. Ahogyan eddig, ez után sem fogom engedni, hogy az iskolák, óvodák hatalmi játszmák terepévé váljanak. Ógörög tanárom mondta mindig: ” Metron ariston” tisztes mérték! Óbudán és Békásmegyeren is középen tartjuk a nevelés irányvonalát, ami azt jelenti, hogy a politikához hasonló módon nem szívesen látjuk intézményeinkben a túlzott rendpártiságot, de a túlzott liberalizmust sem.
Tisztelt pedagógusok!
A tanév végéhez közeledve egyre növekszik az izgalom a tanulókban, hisz az év végi bizonyítványban hosszú hónapok tanulmányi eredménye tükröződik majd. Az osztályzatokban, egy-egy kimagasló eredményben természetesen ott van a pedagógusok, szaktanárok munkája is. A sikerek láttán büszke a szülő, elégedett a tanuló és a tanár is. A pedagógus munkája azonban sokkal több annál, semmint hogy felismeri a tehetséget és sikeresen átadja az ismeretanyagot. Jelenits István piarista tanár, korunk egyik legnagyobb problémájára irányítja figyelmünket, amikor azt mondja: A szülők is idegesek, és nem tudják már, mire való volna az iskola. Azt várják tőle, hogy a kész tudásanyagot a gyerek fejébe beletegyék, amivel majd bejut az egyetemre. Holott minden gyereket arra kellene megtanítani, hogy a saját helyzetéből, tehetségéből kiindulva, gondolkodni tanuljon meg.
Önöknek, pedagógusoknak tehát egyszerre kell oktatónak lenni és a nevelés mestereként eligazítani a gyermekeket, a tehetségüknek megfelelő irányba indítani őket útnak. A siker fogalma relatív, ám összességében azt mondhatjuk, ha a világban eligazodni képes, önálló és felelősen gondolkodó fiatalok kerülnek ki a kerület iskoláiból, akkor az eddig végzett munka biztosan nem volt hiábavaló. A magunk részéről igyekszünk minél többet tenni azért, hogy a munkakörülményeket javítsuk, s ez által a fiatalok előmenetelét is segítsük.
Köszönöm, hogy a meglévő bizonytalanságok ellenére, kitűnő munkát végeztek. Köszönöm a helyi reprezentatív szakszervezet konstruktív együttműködését. Tudjuk, hogy az oktatás területén is nagy átalakulás várható. Én – mint már korábban jeleztem Óbuda szolgálatát tekintem elsődlegesnek, és az iskolákat sem viszik el innen. A kapcsolat tehát reményeim szerint még sokáig megmarad, s én azt mondhatom önöknek, hogy az eddig elért közös eredményeinket a kölcsönös bizalomra építve tovább tudjuk fejleszteni.
Végezetül köszönetemet szeretném kifejezni az Oktatási Főosztály minden munkatársának, amiért segítették az Önök és a mi munkánkat is. A gyakorló pedagógus kollégáknak pedig a magam részéről hivatásukban megtalált további sikereket kívánok, a tanítványaik szeretetét, és a szülők elismerését. Bízom abban, hogy a tanév lezárását követően lesz alkalmuk a nyáron pihenésre és feltöltődésre is. Mindannyiuknak köszönöm az eddig végzett kitartó munkáját.