Kedves jelenlévők!
Kerek évszámhoz érkezett a Harrer Pálról elnevezett idősek otthona. A 30 év persze egészen más távlatot jelent önöknek, mint azoknak, akik 30 éve még meg sem születtek. A fiataloknak még számos felfedeznivalót rejteget a kerület, az önök bölcsessége és felhalmozódott ismeretanyaga azonban lehetővé teszi, hogy Óbudának az az arca is láthatóvá váljon szemük előtt, amit ma már senki meg nem ismerhet. Játék ez az idővel – mondhatjuk.
Az intézmény névadójával, az önálló Óbuda első polgármesterével közülünk egyedül Tar Józsefné Vilma néni találkozhatott volna. Ő is csupán 2 éves volt, amikor a 85 éves Harrer Pál az I. világháború kirobbanásának nyarán örökre elhagyta Óbudát. Így tehát személyes emlékek híján könyvek segítségével tehetünk körutazást a boldog békeidőkbe.
Sokkal közelebb áll hozzánk – ha nem is a kor atmoszférája miatt, csupán időben – 1981 december 19-e. Ezen a napon nyitotta meg kapuját ez az intézmény. 30 évvel ezelőtt a legtöbben önök közül még dolgoztak, gyermekeket neveltek. Milhoffer Imréné Rózsika néni azonban részese lehetett az otthon átadása körüli pezsgésnek, ő az, akit az első lakók közül még ma is körünkben köszönthetünk.
Az intézményünk 71 apartmanja eddig teljes kihasználtságával igazolta, hogy az itt lakók számára hamar igazi otthonná válik, s szolgáltatásai révén nem csak otthont jelent, hanem a benne lakók számára, a mindennapi életet megkönnyítő baráti közösséget is.
Harrer Pál életéről, a városrészünkért tett erőfeszítéseit bemutató tárlatot nyithattam meg nemrég az Óbudai Múzeumban. Az önök számára azonban most házhoz jön – ha csak összegző terjedelemben is – az életutat bemutató installáció.
Őszintén kívánom önöknek és minden itt dolgozó munkatársnak, hogy az elmúlt 30 esztendő legszebb pillanatait őrizzék meg emlékezetükben, ha tehetik, vigyék jó hírét intézményünknek. A jövőre nézve pedig az együtt töltött napokhoz pihentető perceket és sok életerőt kívánok.