Tisztelt miniszter úr, képviselő asszony, elnök úr, kedves óbudaiak!
Navigare necesse est, vivere non est necesse.
Magyarra talán így fordíthatnánk: hajózni szükséges, élni nem muszáj. Ez a latin szólás jutott az eszembe, amikor Krúdy Gyula irodalomról vallott gondolatait olvastam. Az élet álom, szól novelláskötetének címe, mely jelzi a való élet általa mért kevéske súlyát. A következő, nagy hatású sorokat noha Bródy Sándorról írta, nincs kétségem afelől, – ismerve életének utolsó, kínkeserves éveit – hogy önmagáról szólt. Engedjék meg, hogy röviden idézzem.
„Abból a Magyarországból jött, amelyet nem láthatunk többé viszont, amely Magyarországon éppen olyan életkérdés volt az irodalom ügye, mint akár a mindennapi kenyér. Azaz fontosabb volt az irodalom a kenyérnél is, mert kenyér jóllakásig jutott mindenkinek: az irodalom a hétköznapok csemegéje volt, amelyet sűrűn kellett fogyasztani, hogy az ember harmóniában maradhasson a hangulataival.”
Krúdy misztikus életszemlélete, a realitásokra legyintő könnyedsége olyan álomszerű világot épített, melyben minden megtörténhet, ahol épp csak jelzés értékű társadalmi konvenciók alakítják a kapcsolatokat, a legfőbb rendező elv az élet szeretete és a folyamatos úton levés. E sosem volt világ vonzerejének Szindbád alakja adott formát, ő kalauzol bennünket, s mi vele együtt teszünk látogatást úri szalonokban, bókolunk fehér cselédeknek, koccintunk távoli kisvárosok vendégfogadóiban, és vele szállunk hajóra, mert ugye hajózni szükséges.
Krúdy kora kellően távol esik a ma élő generációk jelenétől, mégis egészen közelinek érezzük magunkhoz a Szindbád történeteket. Nem kétséges, hogy e nosztalgiával vegyes visszavágyódás összefügg Huszárik Zoltán 1971-ben forgatott Szindbád filmjével. A főszereplőt megformáló Latinovits Zoltán a mi Szindbádunk, akivel titkon azonosulni lehetett. Mert polgár volt ő, egy polgári értékeket üldöző, letűnt korban. Konok és bátor előadó, a színművészet történetének megkerülhetetlen, heroikus alakja.
A kulturális fejlődésnek keretet adó, egymást váltó jelentősebb korszakokat előszeretettel kötjük az adott korban élő és alkotó egy-egy művész nevéhez. Így válhatott sokak szemében a századelő nagyvilági miliőjének reprezentánsává Krúdy Gyula, s ugyancsak így lett a két háború közti polgárságáé Márai Sándor. Ahhoz, nem szükséges különösebb támpont, hogy világosan lássuk a kulturális és morális értékek területén 1945 után élesen kirajzolódó cezúrát. Fontos azonban, hogy a kevésbé szembetűnő változások követése során, amikor Krúdy hatásából próbálunk nemzedéki szemléletváltozásokra következtetni Márai szavait hívjuk segítségül. Ő így fogalmaz, Szindbád hazamegy című regénye nyitányaként, Krúdy emlékezetének adózva: Kéhliéknek, a kis Bródynak, a vörösbajszú főpincérnek, az írónak, s mind a nőknek, zsokéknak, hajósoknak, és úriembereknek, akik ismerték őt, s szerették, és gyászolják a világot, mely utánahalt.
Valóban, magam is azt gondolom, hogy Szindbáddal, azaz Márai beazonosítása szerint Krúdyval valóban eltűnt a horizontról az a bohém és szegénységében is nagyvonalú világ, melyet a monarchia egykor magáénak mondhatott.
Megmaradt azonban a ma is álmodó Óbuda, mely élete alkonyán befogadta, és őrzi tovább emlékét. Terveket sző és álmodozik tovább, ahogy Krúdyval mindig is tette, hisz Az élet álom.
Óbuda főterén, Szanyi Péter szobrászművész alkotásával kívánunk Szindbád, a hajós, író és úriember Krúdy Gyulának emléket állítani. S rajta keresztül talán másoknak is. Azoknak az élni szerető, álmodni akaró és saját titkos útjain járó keveseknek, akik mertek és mernek másról beszélni, másként cselekedni és másként gondolkodni, mint ahogy az adott kor azt elvárja tőlük.
Kérem, fogadják el Krúdy, Márai vagy Latinovits invitálását, ha általuk hallani vélik művészetük hívó szavát, s gondolatban koccintsanak velük Szindbád egészségére.
Tisztelt ünneplő egybegyűltek!
A szobor leleplezésével lezárul Óbudán a Krúdy emlékév. Sokan és sokféle munkát végeztek el annak érdekében, hogy Krúdy Gyulára és alkotásaira méltó módon emlékezhessen minden Krúdy barát a III. kerületben. Engedjék meg, hogy név szerint is megemlítsem, akiknek a Krúdy év megrendezését köszönhetjük. Számukra egy kis emléket szeretnénk a fogadáson átnyújtani.
- L. Simon László alelnök, NKA igazgatósága
- Szanyi Péter szobrászművész, a Szindbád-szobor alkotója
- Fráter Zoltán irodalomtörténész
- Kovács Ákos előadóművész
- Oberfrank Pál színművész
- Ács Péter –Óbudai Danubia Zenekar
- Népessy Noémi igazgató – Óbudai Múzeum
- Gyulai Ivánné igazgató – Óbudai Platán Könyvtár
- Harsányi Mária igazgató –Óbudai Társaskör
10.Kiss Imre igazgató – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
11.Lőrincz Edina ügyvezető igazgató –ÓKK Nonprofit Kft.
12.Aulechla Anna intézményvezető –Krúdy Gyula Általános Iskola
13.Király Lajos elnök –Krúdy Gyula Irodalmi Kör
14.Cecei Gergely vendéglős – Kéhli vendéglő
15.Zábó Attila ügyvezető –Mókus Sörkert és Étterem
16.Borbély Rita kulturális és turisztikai referens
17.Horváth András önk. főtanácsadó
18.Gallai Máté – gallaidesign
Köszönöm, hogy a mai ünnepségre eljöttek és meghallgattak.