Tisztelt egybegyűltek!
A III. kerületet itteni szeglete az egyik legkülönösebb hangulatú helye Budapestnek. Békásmegyer-Ófalu és közvetlen környezetének története elég pontosan jelzi, hogy milyen viszonyok között virágozhat a helyi közösségi élet. Mint azt sokan tudják, a világháború előtt itt egy erős sváb közösség élt, saját nyelvhasználattal, saját népszokásai szerint, – ma úgy mondanák: természetes mikrokörnyezetet alakítva ki maga körül. Mindannyiunk közös vesztesége, hogy a háborút követően az itteni svábok döntő többségét elhurcolták vagy kitelepítették. Vannak jó páran, akik még láthatták, amint a kommunizmus évtizedei alatt felépített panelházak nyomában darabjaira hullanak a közösségek. Mesterségesen, felülről jövő utasításokkal ugyanis nem lehet közösséget építeni; tegyük hozzá, az elmúlt 60 évben nem is alakultak ilyenek. Az elmúlt években azonban mind többen választják lakhelyként, szabad akaratukból ezt a vidéket. Meglepő felismerés, hogy amint a letarolt természeti környezet, a fák, bokrok, rétek, úgy bizonyos településrészek is képesek bizonyos időn túl a regenerációra. Ófalu ebből a szempontból igen szerencsés, hisz éltető gyökérként megmaradtak az utcái, épületei, terei. De vajon miért is beszélek a mai avató ünnepségen minderről…?
Nos azért, mert úgy gondolom, hogy a múlt fásult változatlansága a végéhez közeledik, s ha kerület minden pontja még nem is, de Ófalu kezd újra magára találni, régi szelleme újra él, és meri kézbe venni ügyeit. Az önkormányzat feladata ebben a helyzetben nem is lehet más, mint hogy támogassa és segítse a kezdeményezéseket.
Ami a Templom tér konkrét megújítását illeti, arról azt mondhatom, hogy közösségépítő küldetésünk újabb fejezetéhez érkeztünk általa. E tér jól illeszkedik az itteni találkozási pontok kialakításának tematikájába. Mindezen túl egyfajta bíztatás is, hogy amint a Boldog Salamon Kör, úgy mások is számíthatnak az önkormányzatra ésszerű, közösségi célú fejlesztések kapcsán.
Amit itt látnak, arra mondhatják azt, hogy egy jól megépített játszótér. Ugyanakkor feltehető a kérdés, hogy vajon mi szükség van rá, amikor az itteni legtöbb ház kertjében a gyerekeknek lehetőségük van a játszásra. Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben puszta játszótérnél többről van szó. Amint a Szent József Ház, vagy a közösségi kert is valódi közösségi színtér, úgy az egykori parkolóból funkcióváltással kialakított játszótér is az. Gyermekek és a szülők egy lehetséges találkozási pontja, az újjászülető Ófalu központjában.
Engedjék meg tehát, hogy gratuláljak mindazoknak, akik lehetővé tették a Templom tér az itt látható módon elnyerje végső funkcióját. Simone Weil gyakran idézett mondata, mely szerint tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk. Ez esetben azt mondhatjuk: a vágy valósággá lett. Vegyék birtokukba, érezzék magukénak és vigyázzanak rá!
Köszönöm a figyelmüket.